Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
EZERKILENCSZAZNEGYVENKILENC dezősködni, hogy Favorisca Signora... Matyi csak bámul, hogy milyen élelmes lettem, de valahogy olyan otthonosan érzem ezek közt az emberek magam, úgy látszik, az olasz dédmama hatása. A Szt. Márk téren nem ültünk be a kávéházba, hanem a lépcsőkről néztük. Többen is ültek így, egész elegáns emberek. Kimentünk aztán a rakpartra, sok matróz volt és egész nagy hajók, a tengernek remek illata van. A lagúna se büdös egy csöppet sem. Megnéztük a sóhajok hídját is, visszasétáltunk egy kis utcán, ahol főleg élelmiszer van. Hatalmas gyönyörű sonkák és piros rákok, meg kókuszdió és különböző lehetetlen ételek, amiről fogalmunk sincs, hogy mi. Már nagyon fáradtak voltunk, beültünk megint a vaporettóba és hazajöttünk. Közben láttuk a Cá d’Orót42 és az ég szürke volt, rózsaszínen sütött a nap, olyan világítás, mint Apu festett egyszer a mi volt ablakunkból. Egyszerűen nem lehet megírni, hogy milyen szép. Vettünk őszibarackot, rengeteg gyümölcs van és rém olcsó. A feketekávé majdnem ingyen van és remek. Este megvacsoráztunk egy kis vendéglőben, borban sült borjúhúst, isteni volt. Utána kértünk sajtot, odahoztak egy tálcát megrakva különböző sajtokkal. Ementálit ettünk, ez is remek volt. Persze közben vörösbort ittunk. Utána, bár rém álmosak voltunk, nem bírtunk hazamenni, elmentünk sétálni. Az utca tömve volt, az olaszok hangosan beszélnek és nevetnek, a gyerekek is kint vannak az utcán. Minden üzlet nyitva van este is és alig lehet menni, annyi ember van. Nagy nehezen mégis rászántuk magunkat a lefekvésre, úgy aludtunk, mint a bundák, bár itt nagy éneklés és beszélgetés folyt az utcán. Ezeknek az egész élet egy mulatság, mintha mindig ünnep lenne, a kapuk alatt szerencsejátékot játszanak, külön sétálnak a nők és külön a fiúk, időnként egy csoportba állnak, borzasztó gyorsan és hangosan beszélnek és nevetnek. Hogy mikor dolgoznak és alszanak, az titok. Nem számítottunk rá, hogy ilyen gyönyörű és furcsa lesz itt, gondoltuk, hogy szép lesz, de hogy ilyen fantasztikus minden, azt nem hittük. Csütörtök. Ma reggel egyenesen az Accademia déllé Belle Arti-ba mentünk. Maga a múzeum is gyönyörű, remek a világítás, a keretek és az elrendezés is szép. Nagyon tetszett Giorgione Tempestd)a IViharl, aztán Tiziano Keresztelő Szent Jánosa.. Volt még egy gyönyörű Giorgione, egy öregasszony fej. Aztán rengeteg Tintoretto, a legjobban az tetszett, amelyiken emberek egy csónakban hánykolódnak a tengeren gyönyörű vörös, barna színű ruhákban, ez is nagy kép. Volt sok Veronese, Tiepolo és még rengeteg más. Tintoretto remek festő, erre most jöttünk rá. [...] Mikor kijöttünk a múzeumból, fényképeztünk egy Szőnyi Zsuzsa Velencében, Grazból Róma felé utazás közben 42. Cd d’Oro palota: a Velencét átszelő Canal Grandét szegélyező palotasor e A Palazzo Ducale mesterei építették 1430-ban. gyik legszebb középkori épülete. IO7
