Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
LEVELEK RÓMÁBÓL hangáltak a zöld füvön a fenyvesek között. Az olasz határt nagy kíváncsisággal vártuk, de ránk se bagóztak, csak a nagy koffert nyitották ki és a négy szélén belenyúltak de úgy, hogy a csomagolási remekmű (Jenő és Matyi műve) nem szenvedett kárt. Nagyon udvariasak voltak, az egész csak két percig tartott. Ezután jött az út legszebb része, a Dolomitok. Akkora nagy fehér mészkő hegyek, hogy a tetejüket már alig látni és a völgyben egy kis folyó folyik, a medre hófehér és a víz színe világoszöld. Közben nagy fenyőerdőket látni a hegyek alján és helyes kis falukat időnként. A vonat ötpercenként alagúton megy át, legalább ötven alagút volt. Közben megismerkedtünk a vonatban egy olasz orvossal, bolognai. Angolul beszéltünk vele és mindenben tanácsot adott. Velencébe érve betettük a nagy koffert a ruhatárba. Mindjárt odajött egy hotelportás és elkezdett rábeszélni németül, hogy menjünk a hoteljába. Rém fáradtak voltunk, így beleegyeztünk, végül is nem bántuk meg. Közel a pályaudvarhoz egy kis sikátorban van, nem túl drága, van folyóvíz és tiszta rendes kis hotel. Albergo Stella Alpina a neve. Rögtön megmosakodtunk, én átöltöztem a nyári ruhámba és elindultunk. Rögtön beleültünk egy vaporettóba, hogy megkeressük Tóthékat. Elmentünk a Szt. Márk térre, közben nem tudtunk hova lenni a gyönyörűségtől, hiába, ennél szebb város nincs a Földön. Kicsit borús volt az ég, így még szebb minden. Egyáltalán nincs meleg, mindig fúj egy kis szél. A Márk téren egy félóráig bámultunk, de ezt Ti is tudjátok, hogy milyen gyönyörű. Rájöttünk, hogy mi nagyon éhesek vagyunk, mert egész nap csak azt ettük, amit útravalónak magunkkal hoztunk. Bementünk egy kis Trattoriába, megettünk két spagettit, és egy fél liter chiantit. Mindkettő remek volt; újult erővel mentünk tovább. Megtaláltuk a H. Bon Vecchiatit, de a Tóthékat nem. Volt egy bezárt vasajtó, ami fölé ki volt írva, hogy Regina d. Ungheria, talán ez lehetett az, és tönkrement. Elmentünk sétálni, rengetegen voltak az utcán, olasz szót alig hallani, angolok, amerikaiak, sok francia és osztrák van, de a legtöbb szegényebb diák vagy kishivatalnokféle, igazi gazdagokat nemigen láttunk. Az üzletek gyönyörűek, üvegből és kőből épültek, egész csodálatos holmik vannak kitéve, minden üzletbe egészen be lehet látni, mert tiszta üveg minden. Láttunk muranói vázákat, olyan formában, mint a régi római üvegek, ilyen szépet még nem pipáltam. Nem beszélve a selymekről, pulóverekről és cipőkről, ... de ezt talán hagyjuk. Az árak szörnyű magasak. Itt csak milliomosok vásárolhatnak. Akárhova betesszük a lábunkat, mindenütt levágnak, de már megszoktuk, hiába, ez itt így van. Elhatároztuk, hogy nem mérgelődünk ezen, mert igazuk van, aki idejön, az fizessen, ez a város minden pénzt megér. Az olaszok mind elegánsak, illetve jampecosak, a nők érdekesek és olyan olaszt nem lehet látni, akiről azt tételezheti fel az ember, hogy becsületes munkával keresi a kenyerét. Sétálnak, és közben énekelnek, olyan hangjuk van, mint Giglinek. Én remekül tudok beszélni, mindenkihez odamegyek pléhpofával és elkezdek kér-106 Szönyi Zsuzsa Velencében, a Grazból Rómába tartó utazás közben
