Kopin Katalin: Kilenc évtized a művészet vonzásában. Pirk Jánosné Remsey Ágnes (1915-2010) és a Remseyek - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 33. (Szentendre, 2011)
A családi marionettszínház 1947-ben két keleti témájú mesét tűzött műsorra, az egyik Az Ezeregyéjszaka meséiből Sein Alasnam herceg és a Szellemek Királya, a másik Wilhelm Hauff meseíró nyomán a Gólyakalifa című elbeszélés.29 A Gólyakalifa című háromfelvonásos bábjátékot zenei aláfestéssel adták elő, bizonyos jeleneteknél Rimszkij-Korszakov zeneműve, a Keleti vendég dala (Hindu dal) szólt. A bábelőadásokhoz a Remsey család tagjai nagyméretű díszleteket festettek.30 A színpadképet festett keleti épületelemek, bútordarabok tették teljessé az előtérben. A Zsugori, Fajankó meg az okos Szamár című bábjáték, 1952 A többfelvonásos, nagyobb lélegzetű darabok mellett könnyebb, humoros-bravúros számokat is előadtak („A repdeső karmester”, „Kígyóbűvölő”, „Állatidomító”, „Zsonglőrök", „Magasugró szamár”, „Néger stepptáncos” című jelenetek). Kifejezetten kisgyermekeknek szólt „A Zsugori, Fajankó meg az okos Szamár” című mesejáték. Az 1950-es évek elején néhány „tanító-célzatú” bohózatot is felvettek a repertoárjukba, melyeket a Községi Tanács felkérésére adtak elő („Nagy zabáló” című előadás). A családi kezdeményezésből született bábszínházra már 1949-ben felfigyel az ideológiai felügyeletet gyakorló Bábszövetség. A korszak elvárásait tükröző előadásmódra szólítja fel őket, és javaslatot tesz a zsákbábra való áttérésre, mert az a bábtípus véleménye szerint könnyebben használható fel az agitációban.31 A Remsey Marionettszínház működése 1952-ben felkeltette a Népművelési Intézet figyelmét is, ekkor egy külön bizottság vizsgálta tevékenységét.32 A bizottság szakvéleménye alapján a Népművelési Intézet három éven keresztül havi 1000 Ft-os támogatásban részesítette a bábcsoportot. Ezzel egy időben a gödöllői Erdőigazgatóság is elvállalta a családi bábszínház patronálását, helyiséget utaltak ki számukra az erdészet épületében, a színpad építéséhez és a bábok készítéséhez faanyagot biztosítottak. 1953-55-ig a gödöllői Művelődési Ház felkérésére Remsey Iván ifjúsági bábjátékos szakkört vezetett. Felesége, Remseyné Sipos Ilma a Népművelési Intézet meghívására részt vett az 1953-ban Szegeden rendezett hathetes bábjátékos tanfolyamon, melyet Szokolay Béla vezetett. A Művelt Nép hátsó borítóján megjelent egy fotó, mely a család tagjait mutatja be bábjáték közben.33 A családi bábszínház a fotó alatti leírásban a gödöllői járási kultúrház bábcsoportjaként van feltüntetve. A Népművelési Intézet a család bábjait néhány külföldi kiállításon is szerepeltette 1953-1955 között. Az 1955- ben megjelent, A bábjátszás Magyarországon című bábtörténeti kiadvány külön fejezetben számol be a Remsey Marionettszínház tevékenységéről. A Szokolay Béla és Kós Lajos által jegyzett tanulmány részletesen és mértékadóan elemzi a család bábos tevékenységét, megállapítják, hogy mindannyian jó képzőművészek, és művészi erejük a faragásban és a bábok mozgatásában nyilvánul meg, nem pedig a színpadi játékban.34 Ezt a megállapítást támasztja alá Remsey András közlése is, aki szerint a báb- és díszlettervezés állt a leghangsúlyosabb helyen a csoport bábos tevékenységében.35 A marionettszínház tevékenységét tehát nem lehetett figyelmen kívül hagyni, a hivatalos szervek bizottságai és képviselői megpróbálták működésüket valamely állami 24
