Kopin Katalin: Kilenc évtized a művészet vonzásában. Pirk Jánosné Remsey Ágnes (1915-2010) és a Remseyek - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 33. (Szentendre, 2011)
tudta ellensúlyozni. Ha el tudtam lopni egy kis időt az írásra, abban érzelmileg úgy feltöltekeztem, hogy megint bírtam tovább az életet.’** Versek, esszék, mesék, regények sorai töltötték meg az üres papírlapokat. Közülük elsőnek a még régi hangulatú Szentendrén játszódó meseregény, Az aranygomb45 jelent meg fia, a festőművész Pirk László illusztrációival. A Nagyobb mozdulat46 című dokumentumregény a gyerekkor helyszinét, a gödöllői müvészkolónia világát idézi az olvasó elé. A Kilenc asszony karácsonya47 című, ugyancsak dokumentumregény a még régi arcát őrző Szentendrén játszódik az 1950-es években. A helyi plébános egy 1951-ben közzétett felhívásában arra buzdította az embereket, hogy elevenítsék fel a Szent Család-járás, a szálláskeresés országosan elterjedt népi szokását. Pismányban kilenc olyan asszony fogott össze, akiket a háború utáni kitelepítések vagy más sorstragédiák sodortak Szentendrére.48 A regényt Remsey Ágnes, mint a kilenc aszszony egyike, személyes élmények alapján írta meg. A következő évben, 2005-ben Cserepecskék49 címmel szimbolikus mesét vehettek kézbe az olvasók. „Remsey Ágnes egy magányos kislány és egy egyedül élő tanítónő barátságán keresztül meséli el, hogy a lét teljessége valamikor apró szilánkokra tört. Minden ember őriz ebből a teljességből egy töredéket, egy cserepecskét. Csak a szeretet képes ezeket a kis mozaik-darabkákat újra egésszé formálni, tehát minden cserepecskére szükség van...’60 A könyv 2005-ben a H. C. Andersen születésének 200. évfordulójára meghirdetett országos mesepályázaton különdíjat kapott, és gyerekek közreműködésével bemutatták a Magyar Nemzeti Galériában, majd egy évvel később a Gödöllői Múzeumban.51 A Nem tárgy, nem élőlény52 című, gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt élvezetes és tanulságos kultúrtörténeti kalandozás, melyben az „idegenvezetők” a különböző korok babái, 2008-ban jelent meg a szerző saját illusztrációival. Más műfajt képvisel a Verses-képes Kalendárium,53 és a Bábuk és Virágok54 című fotónaptár. Remsey Ágnest és Hamvas Bélát több évtizedes, mély barátság fűzte egymáshoz. Kettejük kapcsolata alaposabb feldolgozást érdemel, amihez jelen tanulmány - szűkre szabott keretei miatt - Remsey Ágnes néhány személyes emlékének felidézésével járulhat hozzá. Hamvas Béla a harmincas évek közepétől fontos helyet foglalt el Remsey Ágnes életében. A „pitypangfejüek”. A Remsey testvérek gödöllői házuk előtt, 1998 Az író és filozófus 1968-ban bekövetkezett halála csak fizikailag távolította el őket egymástól. „Hamvas Béla nagy jelentőségű szereplő volt az életemben diákkorom óta. Budapesten az erdélyieknek volt egy társasága, a Bartha Miklós Társaság, ott tartott előadást. Én is odajártam (...) úgyhogy első kézből kaptam tőle kéziratokat (...) Hamvas egész életemben az egyik fő megtartó erő volt, mert csodálatos életszemlélete van, és csodálatosan belevilágít ebbe a századba, ami elég kaotikus. Olyan, mint egy reflektor, ami keresztül-kasul tudja világítani a jelenségeket,”65 A Mihály templomot épít, még kéziratban lévő Remsey Ágnes könyv ihletője Hamvas Béla Öt géniusz című műve volt, amelynek gépelt kézirata az ő pismányi otthonában vészelte át a háborút, akárcsak egy másik Hamvas kézirat, a Babérligetkönyv.56 Hamvas Béla több ízben elhozta könyveinek kéziratait Remsey Ágnesnek, mert érdeklődéssel és szívesen fogadta 13
