Kopin Katalin: Kilenc évtized a művészet vonzásában. Pirk Jánosné Remsey Ágnes (1915-2010) és a Remseyek - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 33. (Szentendre, 2011)
véleményét és észrevételeit. S köszönetképpen azért, mert Remsey Ágnes levelei segítettek neki a fronton eltöltött időt átvészelni, megajándékozta őt 1943-ban megjelent könyvével, A láthatatlan történettel.57 Barátságuk az ötvenes évek elejétől vált szorosabbá és meghittebbé. Hamvas a Kőhegy oldalában, egy kis vincellér házban, „az Ovidiust idéző, aranykori, idilli tájban meghúzódó tanyában”58 lakott, a Pírk-Remsey házaspár pedig Pismányban. Az akkori találkozásokra visszaemlékezve fogalmazott úgy Remsey Ágnes, hogy „ezek az esték voltak azokban a sötét időkben életünk oázisai."59 Hamvas Béla 1956-ban elkerült ugyan Szentendréről, a személyes találkozások egy időre megritkultak, de a kapcsolat nem szakadt meg. „Amikor utoljára járt nálunk, nem találkoztam vele, mert beteg édesanyámat ápoltam Gödöllőn. Otthonunkban gyermekeim fogadták. Tőlük tudom, hogy alig Remsey Ágnes és Pirk János szentendrei házuk kapujában, 1988 volt ereje feljönni a lépcsőn, amely néhány fok volt csupán. És nagyon fájlalta, hogy sem én, sem férjem nem voltunk otthon. Ez volt a búcsúzása. Nemsokára megjött a halálhíre.''60 * Remsey Ágnes időskori alkotókedve hívta életre leheletfinom, akvarell virágkölteményeit. Nem csendéletekről van szó, hanem környezetükből kiemelt, önálló és egyedi „lényekről”. A már szirmot bontott, vagy bimbó létállapotban rejtőzködő, hajladozó, törékeny szárú virágok letisztult szépsége arról üzen, hogy alkotójuk közelébe jutott a létezés nagy titkainak. Remsey Ágnes virágakvarelljei azt sugározzák vissza, ami annyira jellemezte őt: alázat, türelem, szerénység, tisztaság és szeretettel telítettség. A pismányi házban szobája falán volt egy - ma már közel százéves - kép. Rózsafát ábrázol, édesanyja festette, amikor vele volt várandós. A tízes években, a hazai szecesszió bölcsőjeként elhíresült gödöllői kolónia ösztönzőleg hatott a rajztanár végzettségű Frey Vilma virágfestés iránti vonzalmára. A tíz-tizenkét éves Remsey Ágnest ő kezdte el virágfestésre tanítani, első virágképei is abból az időből származnak. „A virágok azután az élet küzdelmesebb időszakaiban visszahúzódtak a lélek mélyére, hogy aztán az idős kor csendesebb korszakában újra papírra kívánkozzanak, hirdetve a virágok ártatlanságában megjelenő szépség örök igazát''- lánya, Pirk Vera értő megfogalmazása szerint. Remsey Ágnes élet- és pályatörténetének - édesapjáéhoz hasonlóan - szerves részét képezte a szülői szerepkör betöltése. A művészettörténethez vonzódó Natália, a kertépítést művészi fokon gyakorló Ambrus, a zenei tehetséggel megáldott Gábor, a festőművész László, az édesanyját és hagyatékát hivatásszerűen gondozó Vera tovább őrzik és ápolják a Remsey család és a gödöllői kolónia szellemiségének időtálló értékeit. Remsey Ágnes személyében a sorsát alázattal és békés szívvel elfogadó, de a kapott talentumot veszni nem hagyó, életével példát mutató, áldozatvállaló, tiszta szívű embert és alkotót tisztelhetjük. 14
