Csukovits Anita (szerk.): "Több nyelven, egy akarattal…"Népi és nemzetiségi kultúra a Kádár-korszakban (Szentendre, 2011)

(...) Közművelődési munkánk szerves része a nemzetiségiek kultúrájának ápolása. Tovább javultak a nemzetiségi lakosság anyanyelvi művelődési feltételei, fejlődtek a nemzetiségi klubok, bővültek a nemzetiségi művészeti együttesek hazai és külföldi szereplési lehetőségei.” 1970-1974 között kétszázan részesültek a Népművészet Mestere, a Kiváló Népművelő, a Szocialista Kultúráért s a Miniszteri Dicséret kitüntetésekben.32 A művelődéspolitika homlokterében már leplezetlenül állt - az érett Kádár-korszak vonatkozó pártdokumentuma szerint is - a fesztivál mint műfaj, a látványos műsorokban megjelenő megrendezett folklóresemény, s a látvány mögötti jelenségek muzealizálása. Büszkeségre adott okot a Röpülj páva kampányban betöltött Pest megyei úttörő szerep is.

1979. szeptember 21-én feladattervet fogadtak el a Pest megyei pártbizottságon az MSZMP nemzetiségi politikájának továbbfejlesztésére. Az üres szöveg hangsúlyt helyezett annak kijelentésére, hogy „a nemzetiségi politika pártunk politikájának szerves része”. Ekkorra a magyarországi nemzetiségi (látvány-) politika egyre nyilvánvalóbb módon a környező „szocialista” országoknak - és csak rajtuk keresztül a belföldi felhasználóknak- szólt. Alkotmányban biztosított jogok, látványos fejlődés és hasonlók mentén íródott le ez az üzenet az MSZMP aktuális szövegében. Abban, amely konkrét eredményként azt tudta csak megemlíteni, hogy az amatőr nemzetiségi művészeti csoportok száma emelkedett.33

1985. február 1-én kibővített megyei pártbizottsági ülésen vitatták meg a megye politikai vezetői a megyei pártbizottság beszámolóját a XII. kongresszus óta végzett munkáról. 1985 elején a szokásos rituális sikerjelentésekbe már helyenként őszinte tényfeltárásnak ható hangok is elhangzottak. Az MSZMP XIII. kongresszusára ezek a tényfeltáró hangok már nem jutottak el. Herczenik Gyula a „kulturális rész kiegészítését javasolta a népművészetek részletesebb elemzésével. Pest megyében igen élénk a népművészet, szórakozást nyújt a lakosság számára és nem utolsó sorban jelentős nemzetközi sikerek is felmutathatok.” Krasznai Lajos előadó válaszában elismerte, hogy valóban foglalkozni kell a népművészet kérdésével...34 Minderre már sem idő, sem politikai akarat sem maradt. Az úgynevezett szövetségi politika, aminek legfőbb intézménye a Hazafias Népfront volt, és amelyiknek egyik leglátványosabb eszköze épp a folklorizmus volt, a társadalom csendjét garantáló életszínvonal-politika forrásainak kiapadásával fokozatosan vesztett népszerűségéből. Ha magát az úgynevezett szövetségi politikát, vagy épp a Hazafias Népfrontot nem is lehetett az első nyilvánosságban kritizálni, a látványos folklorizmus az 1980-as évek elejétől egyre élesebb kritikák, sajtópolémiák tárgya lett.35

A magyarországi államszocialista rendszer legutolsó éveiben maga a Hazafias Népfront, pontosabban annak nómenklatúrája elfordult a látványos szövetségi politika-imitálástól. Akkoriban már e nómenklatúra jobban tájékozott tagjai is egyfajta - rendszerkritika nélküli- modellváltásban voltak érdekeltek, amely végső soron a nómenklatúra átmentését célozta

32 PML XXXV. к 51.2/127. б.е.

33 PML XXXV. к 51.2/165. б.е.

34 PML XXXV. к 51.2/203. б.е.

35 Zelnik: А г iiimep megszállása, i. m. 67-90.

30