Csukovits Anita (szerk.): "Több nyelven, egy akarattal…"Népi és nemzetiségi kultúra a Kádár-korszakban (Szentendre, 2011)

Székelykapu Veresegyházon Múzeum Fotótár Vác

I napjainkban I PMMI Tragor Ignác

meg. Ebben a nagy vállalkozásban pedig már nem volt szüksége e nómenklatúrának a látványos fantomtömegekre mint hivatkozási alapra. A különböző kulturális, öntevékeny vagy épp felülről szervezett közösségeket magukra hagyta az őket sokáig használó nómenklatúra, hogy a rendszerváltást követően a fizikai infrastruktúrájukat is sorsára hagyják. Diszfunkcionálissá vált a Több nyelven - egy akarattal jelszó jegyében felfuttatott „mozgalom”. Az abban leggyakrabban őszinte lelkesedéssel résztvevők magányos tömegként magukra maradtak. A tömegkommunikáció és a változó politika már egy új népet, népképet konstruált ekkoriban.

De ez már egy másik történet. A Több nyelven, egy akarattal, vagy épp a Röpülj páva konkrét hozadékaként megemlíthető, hogy a tömegkommunikációs figyelemnek és kampánynak hála sajátos homogenizáció ment végbe a népi „hagyományok” területén is. A Röpülj páva televíziós vetélkedő egyik korabeli kritikusa így fogalmazott erről: „Az új identitás eredménye egy újhagyományokat ápoló közönség és előadóik, akik olyan dalokat énekelnek, amelyek nem jellemzik saját településük zenei ízlését, olyan ruhákban járnak, „amiket alig viselnek szülőföldjükön, csak az IBUSZ-plakátokon.”36 Ez a folyamat időtállónak bizonyult a rendszerváltást követően is. Pest megye településein, és legfőképp a budapesti agglomerációban a hagyományőrzők manapság mezőségi viseletben mezőségi táncokat járnak, és nem ritkán székelykapuk mögé térnek haza.

36 Uo. 82.

31