Mazányi Judit: Egytől egyig szita. A Szentendrei Grafikai Műhely 30 éves jubileumi kiállítása, 2010. július 9 - augusztus 22. - PMMI Ferenczy Múzeum kiadványai 30. (Szentendre, 2010)
forgalmazott művei - elsősorban grafikák, továbbá kisplasztikák és érmek - kerüljenek árusításra, a másik, hogy a Szövetség Területi Szervezete művészeket delegálhasson a bolt vezetésébe, a sajátos helyi karakter és a színvonal biztosítása érdekében.36 Mindkét kritérium annak záloga kívánt lenni, hogy a művészek megélhetését segítő, szocialista kortársművészeti műkereskedelem bonyolítására kijelölt egyetlen cég, a Művészeti Alaphoz tartozó Képcsarnok Vállalat ne saját kínálatát telepítse az új boltba. A képcsarnoki festészet ugyanis szinonimájává vált a technikai szempontból talán megoldott, de jelentéktelen, problémakerülő, semmitmondó, kommersz művészetnek. 1980 második felében e tárgyban keletkezett feljegyzés említést is tesz azokról az előzetes tárgyalásokról, amelyen a Művészeti Alap igazgatója, valamint a városi és megyei pártvezetés a helyi művészek képviselőivel egyeztetett a grafikai műhelyhez kapcsolódó kisgalériáról. Vészits Ferenc szóban elfogadta a művészek által megfogalmazott, már említett működtetési feltételeket, amelyeket még kiegészítenek a Művészeti Alap Lektorátusi Osztálya és a művészek általi közös zsűrizés és árazás kritériumával. E feljegyzés említést tesz arról is, hogy a Művészeti Alap tüntetőén nem foglalkozik az elárusítóhely további sorsával, átadva a megvalósítás feladatait a Képcsarnok Vállalatnak, aki azonban a saját kialakult rendszerére hivatkozva a művészek kikötéseiről hallani sem akar. így a művészek a Képcsarnokkal kötendő kényszerházasságot előre problémákkal telítettnek látják. Ehelyett felmerül bennük egy olyan önálló, forgalmazási joggal felruházott alkotóközösség létrehozásának gondolata, amely a működtetésre fordított összegeken felül fennmaradt jövedelmét a Művészeti Alap kasszájába fizetné be.37 Nem sokkal ezután, a feljegyzésben foglaltakhoz teljesen hasonló tartalmú levelet intéznek a művelődési Minisztériumnak. A levélből kiderül, hogy az év nyarán Farkas Adám kíséretében maga Barcsay Jenő kereste fel az akkori művelődési miniszterhelyettest, Tóth Dezsőt, aki a művészek elképzelését az önálló árusítási joggal rendelkező alkotóközösségről kivitelezhetőnek tartotta,38 és fél évvel később Barcsay Jenőnek írt levelében ezt írásban is megerősítette.39 A levelében utal a képző- és iparművészeti élet irányításának korszerűsítését célzó törekvésekre, amelyek épp akkoriban kaptak jóváhagyást,40 de csak 1982-ben kerültek nyilvánosságra az MSZMP KB. Politikai Bizottságának elvi állásfoglalásaként. Az irányelvekben foglaltak egyes pontjainak részletes kidolgozása és gyakorlati megvalósítása azonban késlekedett. Az alaphelyzetet értékelve megállapítják, hogy az állami költségvetés terhei tovább nem növelhetők, ezért a kultúra támogatásának is ésszerűbb és hatékonyabb formáit kell kidolgozni. Úgy tűnik, hogy az irányelvek megfogalmazói már korántsem tartoznak egységes platformhoz. Egyik oldalon lehettek azok, akik a kultúra és kulturális szolgáltatások árujellegét hangsúlyozták, míg a másik oldalon a kultúrának a szocialista ideológia terjesztésében betöltött hagyományos szerepét továbbra is elsőrendűnek tartották, így a szöveg kompromisszumokra törekedve furcsa kötéltánc lett a két nézet között. Szempontunkból fontos kiemelni, hogy célként tűzik ki a monopolhelyzetben lévő intézmények, cégek - pl. a Képcsarnok Vállalat - jogosítványainak felszámolását, és a versenyhelyzet megteremtésének lehetőségét meghatározott területeken, például a műtárgy- és műkereskedelemben, valamint a magánkezdeményezés támogatását, az alkotók érdekeltté tételét a költségek csökkentésében. Negatív példaként ismételten a Képcsarnokot említik, ahol a művészzsűrik ajánlatára eladhatatlan árukészleteket vásárolnak fel. Úgy értékelik, hogy a decentralizációból eredő ideológiai veszélyeket a közvetlen, adminisztratív tiltáson túl, részben közvetetten, az anyagi támogatások megvonásával, részben azzal kerülhetik el, ha olyan vezetők irányítják a folyamatokat, akik az új lehetőségeket felelősséggel41 tudják kezelni. Későbbiekben, a Szentendrén létrehozott elárusítóhely minden szereplője kellő muníciót találhatott ezekben a megfogalmazásokban saját álláspontja védelmében. 1981. szeptember 25-én Dr. Baráth Endre, az MSZMP városi bizottságának első titkára a város főterén megnyitotta a Képcsarnok Vállalat 25. 18
