Balogh László: Balogh László retrospektív kiállítása. 2010. január 23 - március 15. MűvészetMalom, Szentendre (Szentendre, 2010)
Balogh László írásaiból
Az elszenvedett megpróbáltatások után az október 23-i felvonulás lelkes hangulata őt is magával ragadta. A Főiskola épületében bennrekedt hallgatótársaival nemzetőrséget alakítottak, „Megvédjük a Főiskolát" jelszóval. Fegyveres összeütközés ugyan nem történt, mégis árulás folytán az épületbe betört szovjet katonák az alagsorba menekülő fegyvertelen hallgatókat hátulról szitává lőtték. (Halálának 50. évfordulóján elhangzott a Képzőművészeti Egyetemen.) Balogh László DARÁZSFÉSZEKBE NYÚLT... Válasz a főépítész nyílt levelére Tisztelt Fülöp Judit! Ismeretlenül is sajnálom, hogy nem azon a szűkkörű Expo-beszélgetésen válaszolt hozzászólásomra, megkímélve engem ettől a nyílt levélváltástól. Minthogy régóta húzódó, kényes, közérdekű, kifejezetten esztétikai problémáról van szó, nem térhetek ki előle. Ez pedig Szentendre legfontosabb közkinese, a védett műemléki városközpont, s az azt körülvevő városkép, ahol az utóbbi időben rohamosan elszaporodtak a rossz, környezetbe nem illő építészeti megoldások. Félő, ha ez így megy tovább, a város rövidesen elveszti karakterét, vonzását. Első megnyilatkozásait a helyi sajtóban - a város „csodálatos" építészeti értékeiről, figyelemfelhívását az itt élők kihasználatlan „szellemi kapacitásáról" stb. - örömmel olvastam. Ugyanezt már nem mondhatom el a későbbi írásaiban említett „jó példáiról". A többszöri nekifutásra nagy nehezen összehozott Városszépítő Egyesület alakuló ülésének kudarca Ön előtt is világossá tette, hogy darázsfészekbe nyúlt. Ezt köszönheti annak, hogy egyoldalúan „tájékoztatták". Flallgattassék meg a másik fél is! A történet régebbre nyúlik vissza. 1960-ban az OMF kezdeményezésére, a Múzeum keretében Szentendrén is megalakult a MAB (Műemléki Albizottság), majd rövidesen átkerült a városi tanácshoz, s a műszaki osztály albizottságaként működött mindvégig. Tagjai közt megtalálható volt: építész, művész, művészettörténész, régész, helytörténész stb., valamint az OMF mindenkori területi felelőse. Ebben az időben az OMF visegrádi kirendeltsége végezte templomaink külső tatarozását (ami sok kívánnivalót hagyott maga után). Kirakatmunka volt. FHiába vették fel Szentendre belvárosát a 12 kiemelten védett műemlékegyüttes közé, az OMF-nél a város mindig mostohagyermek maradt. Ez előnnyel is járt, mert szinte a 60-as évek végéig nem indult meg a „fejlődés". Rendszeresen képviseltük albizottságunkat az OMF országos konferencián. Munkánkat már a kezdeti években a Műemlékfelügyelőség nagy öregjei (Dercsényi D., Gerő L, Voit P., Florier M.) és az évtizedek során velünk munkakapcsolatba került kiváló építészek is nagyra becsülték, országosan példaértékűnek tartották. Eleinte nem is az építészekkel - na persze az sem volt mindig problémamentes -, többnyire a korlátolt döntéshozókkal volt a baj. Ahogy Szentendre divatba jött, az építési kedv is megélénkült. Megkezdődtek az addig szinte érintetlen belváros elleni „esztétikai merényletek". Elsőként a 60-as évek közepén a Ferenczy Múzeum új szárnya, majd a főtéri kereskedőház (ma Képtár) estek áldozatul. FHogy mekkora nagy harcba került egyes „önmegvalósító" építészek dilettantizmusát meggátolni, arról az akkori résztvevők tudnának mesélni. (A kereskedőház esetében például a teória kedvéért az ablakokat egy szintre hozták, a motívumgazdag faportálokat elbontották. Ma már csak egy hasonló látható szemben a Műhely Galérián.
