Csukovits Anita (szerk.): "Memento mori". A PMMI Tragor Ignác Múzeum"Memento mori"állandó kiállításának foglalkoztató füzete (Szentendre, 2009)
VI. Mindennapi élet a 18. századi Vácon A város a 18. században sok új épülettel gazdagodott. A polgárok házai azonban jóval egyszerűbbek voltak, mint a fennmaradt egyházi épületek, a középületek, vagy az egyházi vezető réteg palotái. A 18. század második felében városi rendeletek sora tiltja meg - elsősorban tűzveszélyre hivatkozva - a fa- vagy sövényfal használatát, a nádfedést, s ír elő tégla falazatot, pala vagy cseréptetőt. Ennek ellenére a Belváros kivételével még a 19. században is gyakori volt az egyszerűbb, olcsóbb falazó és tetőfedő-anyagok használata, s a házak többsége földszintes volt. Egy átlagos vagyoni szinten élő, szőlőbirtokkal is rendelkező mesterember háza 350-500 forintot ért (egy ökör ára 10 forint, egy pár csizma ára 2 forint volt ugyanekkor). A ház központi helyisége a konyha volt, vagyoni helyzettől függően 2-3 szoba, kamra és általában pince, műhely tartozott még a házhoz. A korabeli váci leltárak tanúsága szerint az átlagos színvonalon élő lakosok kevés bútorral bírtak. Egy átlagos háztartásban 1786-ban egy diófa asztalt, két karszéket, három puhafa nyoszolyát, egy hársfa asztalt, egy tálast, és egy törölközőtartót írtak össze, de ezek egyike sem lehetett új bútor. A bútorok egy részét még bajor, sváb, cseh szülőhazájukból hozták magukkal a lakosok és több generációt kiszolgáltak. A korabeli lakberendezést a praktikum határozta meg, a bútorok összhangjára nem sokat adtak. A díszítést 1-1 tükör, szentkép, szenteltvíztartó jelentette. A háztartásban használt textilek közül az egyszerűbb lepedőket, törülközőket a háziasszony maga is meg tudta szőni, a díszesebb textíliák a váci takácsok ügyességét dicsérték. A háztartásban használt egyéb eszközöket (tányérok, korsók, poharak, tepsik, teknők, mozsarak, káposztagyalu, szita, evőeszközök) a vásárban, piacon vásárolták meg. Vácon a 18. században működött fazekasműhelyek tevékenységét a városban folyó régészeti ásatások igazolták. Jellegzetes helyi termék a csorgatott zöld vagy barna mázas kerámia is. A helyi céhes mesterek portékái mellett igényesebb külhoni áru is eljutott Vácra, például porcelánedények. FŐZHETTEK A VÁCI HÁZIASSZONYOK A 18. SZÁZADBAN KRUMPLIS ÉTELEKET? MIÉRT? HOL VOLT VÁCON A PIAC? MIVEL SZÁLLÍTOTTÁK A TERMÉKEKET? MIRE HASZNÁLTÁK A KÉPEKEN LÁTHATÓ KERÁMIA EDÉNYEKET?
