Csukovits Anita (szerk.): "Memento mori". A PMMI Tragor Ignác Múzeum"Memento mori"állandó kiállításának foglalkoztató füzete (Szentendre, 2009)
VII. Céhek - mesterek, legények, inasok A céhek újraszerveződése a püspöki székvárosban a 17. század végén, a 18. század elején, a török uralom megszűnte után - párhuzamosan a mezőváros újratelepítésével - vette kezdetét. A kézművesek betelepülését mind a vármegye, mind pedig a püspök-földesúr támogatta. A 18. század végére a püspöki székváros Buda és Pest után a megye harmadik legiparosodottabb városává lett, ahol ekkor már 17 céh működött. 1743-ban 145 iparos dolgozott a városban. A legtöbb kézművest a szabó (25), a varga (23) és a csizmadia (21) céhekben találjuk. A váci céhek kiváltságlevelüket az uralkodótól, a püspök-földesúrtól kapták, artikulusait gyakran más városbéli - leggyakrabban pesti vagy budai - céhektől vették át. Minden esetben szükség volt a céhlevélnek a püspök-földesúr általi megerősítésére. A céhlevél vagy kiváltságlevél a céh tagjaira kiterjedő normatív szabályokat tartalmazta. Ezek éppúgy vonatkoztak a gazdasági tevékenységet és a szervezeti életet meghatározó, mint szociális, vallási és etikai kérdésekre. A nagyobb létszámú céhek esetében a legények kötelezettségeit külön legényrendtartásokban foglalták össze. A céhek belső élete szigorú szabályokhoz kötött volt. A mesterré válás folyamata azonos, de szakmánként eltérő idejű volt. A bonyolultabb mesterségek űzését hosszabb inas- és legényévekhez kötötték. Az inas-, majd a legényesztendőket a felszabadítás és a vándorlás követte. A céhbe való belépésnek, a céhtaggá válásnak nemcsak magas szakmai követelményei voltak. A remek - olykor hosszú remeklési listát állított össze a céh - elkészítése és a beálló pénz befizetése mellett a mestereket vendégül is kellett látni egy lakomán. Mindehhez megfelelő anyagi háttér szükségeltetett. Sok településen megkövetelték azt is, hogy a leendő mester nős legyen, és saját házzal is rendelkezzen. Azt is számon tartották, hogy a felvételét kérő milyen vallású, mivel a céh legtöbb esetben vallásos társulat is volt, olykor saját oltára volt valamelyik templomban. Miután a céhbe felvételt nyert mester nevét beírták a céh jegyzőkönyvébe - a belépés dátumával és a befizetésre kerülő összeg nagyságával együtt - joga volt műhelyt nyitni, inast és legényeket tartani. A mesterek egy-egy település ismert, elismert polgárai voltak, sok esetben tagjai a városi tanácsoknak is. A mesternek a minőségi munka mellett sok egyéb kötelezettsége is volt a céhével szemben is. Részt kellett vennie a céh gyűlésein, a céhmester által ráruházott feladatokat el kellett látnia, ugyanakkor a céh megvédte a mestereket a kontárokkal szemben. MELYIK CÉH TAGJA VOLT A RAVATALON FEKVŐ FÉRFI? Ml A NEVE? A KIÁLLÍTÁSON SZEREPLŐ MELY DOKUMENTUM KAPCSOLÓDIK HOZZÁ? ................................................................................................ MILYEN MESTEREK KÉSZÍTHETTÉK A KÖVETKEZŐ TÁRGYAKAT?
