Ruzsa György: Bronzba zárt áhítat. Az orosz fémikonok művészete és teológiája (Szentendre, 2009)
Bevezetés
vagy ilyen könyvekről készült másolatokat, az irgizi és a kerzsenyeci remeték szép kezemunkáját; a rosztovi Dmitrij által nem javított szertartáskönyvek másolatait; régi festésű ikonokat, kereszteket és összehajtható, zománcozott rézikonokat, amiket a tenger mellékén öntöttek...”151 Ismeretes, hogy az ószertartásúak a Nyikon patriarcha által még nem javított könyveket tartották az ősi, hiteles munkáknak, továbbá az is, hogy a tengermelléken, vagyis északon állt a híres Vig kolostor, ahol igen nagy számban és rendkívül magas technikai és művészi színvonalon készítettek fémikonokat. Leszkov és Melnyikov-Pecserszkij is sokszor ír az ószertartásúak életmódjáról, ikonjairól. Leszkov „A vadállat” című elbeszélésben egy különös bronzkeresztet említ: „Meghallotta ezt Alekszej atya is, aki idős falusi pap volt, nyakában a tizenkettes év bronzkeresztjével. Az öreg szintén sóhajtott és ugyanúgy halkan mondta: Imádkozzatok a megszületett Jézushoz!”161 Itt a tizenkettes év bronzkeresztje kifejezés a napóleoni háború bronzkeresztjeire utal, amelyeket még a század végén is sokan hordták. Imádkozás és elmélkedés közben ezeket az ikonokat sokszor simogatták, csókolgatták - ezért figyelhetünk meg számos, viszonylag nem régi fémikonon nagyobb mértékben finoman kopott felületeket -, s erőt merítettek belőlük az élet nehéz pillanataiban, válságos helyzeteiben. Ezzel kapcsolatban érdemes felfigyelnünk Dosztojevszkij „Bűn és bűnhődés” című regényének arra a látszólag apró részletére, amikor a főhős - kinek neve egyébként az óhitűeket idézi —, Rogyion Romanovics Raszkolnyikov a rablógyilkossággal szerzett rézkeresztet bűnhődésének vállalásakor újra megemlíti, mely végül is a szenvedés és a megtisztulás szimbóluma lesz. Jegyzetek 111 Théophile Gautier: Voyage en Russie. Paris, 1901. p. 308. 121 M. Волошин: Чему учат иконы? In М. Волошин: Стихотворения, т. 2. Париж, 1984, р. 280. 131 77. Флоренский свящ.: Иконостас. In Богословские труды. Сборник девятый. Издание Моковской Патриархии. Москва, 1972, р. 103. 141 Собрание сочинений по части раскола. т. 2, Спб., i860, рр. 430-432. 151 М. Горький: Собрание сочинений в тридцати томах. Москва, 1951. Государственное издательство художественной литературы, том 13. Повести 1913-1923. В людях, рр. 203-510, р.385 161 Н. С. Лесков: Отцовский завет. Рассказы. Москва, 2000. Зверь, рр. 180-198, р. 196.
