Ottományi Katalin: Képek a múltból. Az elmúlt évek ásatásaiból Pest megyében (Szentendre, 2008)

Képek:

1. Csont hajtűk

2. Római vésett gyűrűkő

3. Római ezüstgyűrű oransalakkal

4. A táborárok metszete

5. A belső épület feltárása

6. A szír íjászok fegyverének csontmaradványai

7. Áttört bronzveretek

8. Priapus és Venus töredékes agyagszobrai

9. Csont szíjbújtató

10. Késő római érem előlapja császárfejjel

11. Érem hátlapja Gloria exercitus felirattal (két katona hadijelvényt tart)

12. Kibontott késő római sir a táborfal mellett

2006-ban a tábor nyugati frontján a porta decumana és az északkeleti, legyező alakú saroktorony körzetében dolgoztunk. A sarok- és kaputornyok megmaradt falának az egykori járószinttől mért magassága néhol még ma is eléri az 1,5 métert. A korábbi kutatások alapján a déli és nyugati kaputornyokhoz tartozó táborfalakon feltételezett, beugró, szögletes tornyok közül 5 helyett csak 3 volt meg a valóságban.

A tábor nyugati, hátsó, decumana frontján sikerült feltárni a táborkapun kivezető, nagy kövekkel kirakott út táboron belüli részletét és egy ezt keresztező kisebb utcát.

Az útkereszteződésnél megtaláltuk az egykori oszlopcsarnok oszloplábazatait is. A széles út mellett hosszú, kőalapozású barakképületek - legénységi szállások- voltak, a felmenő falakat vályogtéglából vagy fából készítették. A nyugati táborfal és a belső épületek közt egy belső, gyors csapatátcsoportosítást lehetővé tevő út futott körül.

Ulcisia castra római tábora - mind az ásatási megfigyelések, mind az előkerült leletanyag alapján - a Kr. u. 2. sz. második felében épülhetett itt fel. A sok ezer apró lelet - kerámia, állatcsont, fém- és üvegtárgyak- közül kiemelkedik a 6000-nél több terra sigillatatöredék és a 3000-nél több római kori pénz.

A tábor katonai helyőrségét adó szír íjászcsapat fegyvereiből az íjak csontmerevítői, néhány vas lándzsahegy és egy plumbata nevű harci eszköz maradt meg.

• Maró ti Éva