Ottományi Katalin: Képek a múltból. Az elmúlt évek ásatásaiból Pest megyében (Szentendre, 2008)

2004-2005-ben a tábor déli kapuját és a hozzá tartozó, mintegy 70 méteres táborfalat tudtuk feltárni, az azzal párhuzamosan futó, kettős árokrendszer (vallum) részleteivel együtt. A Kr. u. 2. sz. második felében épült tábor déli kapuját a 4. században elfalazták, melyhez korábbi harci események során megsérült épületek oszlopait, egyéb faragványait és feliratos kövek töredékeit is felhasználták. A patkó alakú bástya belső tere fedett volt, ugyanis többször megújított, jó minőségű terrazzopadlót, rajta másodlagosan megégett, vastag, bélyeges tegulákból álló réteget találtunk. A téglabélyegek döntő többsége az Aquincumban állomásozó, Szentendrén csak ideiglenesen, különítményként (vexillatio) megjelenő legio II. adiutrixhez 2.

köthető, néhány darab pedig Ulcisia castra szírekből besorozott helyőrségéhez, a cohors I. milliaria nova Surorum sagittariorumhoz. Az elfalazott táborkapun kívül, annak előterében kerültek elő egy, a harcok során megsemmisült tábori szentély felszereléséhez tartozó bronz- és agyagtárgyak. (Pl. három bronzcsengő, egy kultuszszoborhoz tartozó bronzkéz.) Az egyik Venust ábrázoló agyag istenszobrocska kölni (Colonia Claudia Agrippinensis) gyártmány, Priapus töredékes szobrocskája pedig helyben, esetleg Aquincumban készült. Legszebb leletünk azonban Minerva istennőnek, a capitoliumi triász harmadik tagjának mintegy 15 cm magas bronzszobrocskája. A Kr. u. 2. században gyárthatták. Jelenleg ez az egyetlen ép bronzszobrocska a táborból, mely hiteles ásatásból származik. Természetesen - mint minden római táborban - Ulcisia castrában is álltak nagyobb méretű isten- és császárszobrok: feltárásaink során mintegy 130-150 cm magas, bronzszoborhoz tartozó lábujjat és ruharedőtöredéket is találtunk.