Kolozsváry Marianna (szerk.): Korniss Dezső 1908 - 1984 gyűjteményes kiállítása 2008. szeptember 13 - november 16. Szentendre, MűvészetMalom (Szentendre, 2008)
Köszöntők
,Ha megkérdeznék, hogy mit akarok, hogy mit akar ez a művészet, akkor két óriás nevével kell válaszolnom: Bartók és Picasso. Egyik a zenében, másik a festészetben valósítja meg a népi, a humánum és az európaiság egységét." Korniss Dezső Szentendre történetében az 1926-os művésztelep megalapítása jelentős változást hozott. A kolónia tagjai ekkor festették nagybányai stílusban első napsütötte városképeiket, és a kultúrpolitika már az első években igen kitüntető figyelemmel kísérte a telep fokozatosan kibontakozó és egyre nagyobb hírnevet keltő munkáját. Ezekben az években egy fiatalabb festőnemzedék kezdte pályáját, képviselői igyekezték megismerni a korszak nyugati és orosz avantgárd törekvéseit, először csak művészeti újságokból és reprodukciókból. Bekapcsolódtak a külföldi emigrációjából hazatérő Kassák Lajos Munka-körébe, és próbálták birtokba venni a modernebb kifejezőeszközöket. Nem hittek sem a látványfestészetben, sem a bontakozóban lévő novecentista, majd neoklasszicizáló törekvésekben. Csoda-e, hogy amikor a progresszívebb művésztársaság tagjai közül ketten, Korniss Dezső és Vajda Lajos a maguk számára is felfedezték Szentendrét, és az akkor már állami szubvencióval működő művésztelepre is szerettek volna ellátogatni, néhány teleptagot kivéve, egyáltalán nem kaptak szíves fogadtatást? Korniss csak 1945 után lett a Szentendrei Művésztelep tagja, rövid ideig még a Szentendrei Festők Társaságának titkári teendőit is ellátta. A sors iróniája, hogy az Iparművészeti Főiskoláról a szintén teleptag Schubert Ernő bocsátotta el. Az Európai Iskola feloszlatásának évében, 1948-ban festette egyik korszakzáró főművét: a Ferenczy Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében őrzött, Tücsöklakodalom című képét, amelynek vizuális harmóniája - ha jobban szemügyre vesszük - valójában nyugtalanító, mint akárcsak a „Házasodik a tücsök" népdal szövegének szürrealisztikus képi világa. Ez a festmény jelzi annak a periódusnak a végét, amelyben Korniss megújult erővel és immártudatosabban dolgozta fel a harmincas évek során gyűjtött szentendrei motívumokat. A motívumgyűjtés során Korniss Dezső fedezte fel a közeli, szintén Pest megyei Szigetmonostort, ahol a falusi házakon, oromdíszekben, építészeti elemekben lelt rá a számára fontosnak tartott legegyszerűbb alapformákra, és a leghétköznapibbnak tűnő kerítés, galambdúc vagy szekér is motívummá vált. Korniss Dezső 1931-ben, Bartók zenéjét hallgatva idegen országban ébredt arra rá, hogy haza kell jönnie, hogy megvalósítsa művészeti elképzelését. Korniss idejött haza, Szentendrére, itt találta meg azt az inspirációs forrást, amely segítette művészi programjának kidolgozásában. Külön örömmel tölt el minket, hogy újra együtt láthatjuk az életművet, és támogathattuk a kiállítás megvalósítását. Dr. Szűcs Lajos a Pest Megyei Közgyűlés Elnöke
