Jankovics Norbert - Verba Andrea (szerk.): Ámos Imre - Anna Margit - PMMI kiállítási katalogósuok 22. (Szentendre, 2007)

Verba Andrea: Ámos Imre (1907-1944) művészete

vaszán újabb, három hónapon át tartó munkaszolgálatos időszakról adnak számot. Aszód, Zombor, Sztopár, Hercegszántó, Bezda, Bereg, Doroszló útvonalán haladva, gyakran az idő­járás viszontagságaival küszködve dolgozott egy útépítő osztagban. Ebből az időszakból csak néhány ceruzavázlata maradt fenn, nemigen volt lehetősége komolyabb rajzokat ké­szíteni. A júniusi leszerelés után nagy valószínűséggel Szentendrén töltötte a nyarat felesé­gével együtt. Az egyre erőteljesebb háborús légkör mellett a Szentendrén dolgozó festők számára ennek az időszaknak legmegrázóbb eseménye Vajda Lajos halála, melynek körül­ményeiről, illetve Vajda búcsúztatásáról naplójában Ámos is részletesen megemlékezett. Ámos a negyvenes években a Sötét idők sorozatában vetíti elénk a vészterhes történelmi korszakra vonatkozó látomásait. Az 1940-ből származó Látomás (1940) című kompozíción a festőpár döbbenettel szemléli a lángba borult világ apokaliptikus képét. Az erőteljes vörös és kék kontúrok mintha megsebzett felületeket kötöznének át, itt-ott feliz­zanak a vörösek, szinte átvérzik a táj. A mélykék égbolt és a vöröslő holdkorong alatt ha­sonlóképp aggodalmat és szorongást tükröző arcok kísérik ebben az időszakban a Muzsika (1941, kát. sz. VI1/60.) című kompozíció hegedűs lányát, akinek sápadt arcára a szenvedés parázsló árnyéka vetül, míg kezében tartja néma hangszerét. 1942 márciusában Ámosnak ismét be kellett vonulnia. Áprilisban átlépte a határt, majd az ukrajnai fronton töltött hosszú hónapokat.„Veled vagyok minden szabad gondo­latomban és Rajtad kívül semmi más nem ösztönöz az életben való szükséges hitemben..."4 - írja feleségének, aki valahogy ösztönösen megérzi, milyen elkeseredett, sokszor szinte re­ménytelennek tűnő közelharcot vív ekkor a halállal. Korosztenben Ámos flekktífuszt, majd kétoldali tüdőgyulladást kapott. Teljesen legyengülve végrendelkezett, s maga sem tudta, felgyógyul-e még. Amos 1943 júniusában tért vissza az orosz fronton töltött munkaszolgálatból. A kis papírdarabkákra, nyírfakéregre készített vázlatait hazahozta, és egy kisméretű kockás borítású füzetbe ragasztotta be. Naplójában így vall erről az időszakról: „Nehezen tudok visszajutni önmagamhoz; úgy nézem munkáimat, mint egy idegen, aki valamikor festett, ez a másfél éves kényszerű pauza eredményezte, hogy tárgyilagosan tudom nézni a ma-4 , . Amos Imre feleségének, Anna Margitnak írt levelezőlapja, 1942. június 5., Amos l.i.m.231.

Next

/
Thumbnails
Contents