Jankovics Norbert - Verba Andrea (szerk.): Ámos Imre - Anna Margit - PMMI kiállítási katalogósuok 22. (Szentendre, 2007)

Verba Andrea: Ámos Imre (1907-1944) művészete

gam és a más képeit is. Megvilágosodott előttem az átélt napok alatt sok minden, amit addig fontosnak tartottam, jelentéktelenné zsugorodott, s amit azelőtt figyelemre se méltattam, jelentőséget nyert. Egyelőre grafikákat csinálok, a fekete fehér a maga szűkszavúságával teljesen kifejezi mostani érzéseimet.(.„) régi felfogásomnak csak a gyökerei maradtak meg, másban teljesen megváltoztam. Míg azelőtt; egy narancsvörös vagy mélykobalt színt nem tettem volna föl a vászonra, most a legtisztább színeket tartom a legszebbeknek, igaz, hogy kellőképpen beágyazva a képszerkesztés követelte módon."5

Ennek az időszaknak állít emléket a festő Munkaszolgálaton (1943, kát. sz. VII/54.) címet viselő, expresszív színvilágú, vegyes technikával készült festménye. Ámos 1943 nyarán Szentendrén rajzolta le azt a kiszáradt, öreg fát, amely ezután szimbolikus alkotásainak visszatérő motívumaként tűnik fel. A Háború (1942, kat.sz. VII/62.) című festményen az elkínzott törzsű fához kötözött, koporsóba zárt festőpárt balra lángoló fahasábok, jobbra magányos, síró nőalak kíséri. A pusztulás és a remény ambivalenciájának kifejezője a nyers kontrasztokból építkező színvilág.

Ámos rajzain a szenvedéssel és a halállal való naponkénti szembesülés egészen új fénytörésbe helyezi a hétköznapi élet konkrét látványból kiinduló realitását is. Az állandó fenyegetettség-érzés tapasztalata nyomán rajzaiban megbomlik a hagyományos képi rend, a kompozíció egykor meghatározónak vélt viszonyulási pontjai jelentőségüket vesztik. A korábban sokszor felismerhetően szentendrei kulisszák között játszódó, nosztalgikus hangvételű, olykor álomszerű jelenetek lassan tovatűnnek. Az egyre konkrétabb jelképi

Napló, részlet az 1943. augusztus 20. és 23. közötti bejegyzésekből, Ámos l.i.m.42.,43.

D/46. Vázlatkönyv IV. (jelölés nélkül) Szentendre I940-esévek