Jankovics Norbert - Verba Andrea (szerk.): Ámos Imre - Anna Margit - PMMI kiállítási katalogósuok 22. (Szentendre, 2007)

Verba Andrea: Ámos Imre (1907-1944) művészete

D/40. Amos Imre munkaszolgálaton, csoportkép, 1940

ekkor teljesedett ki igazán rajzi oeuvre-je. Hihetetlen termékenységgel ontotta magából rajzait, melyek gyakran naplószerű pontossággal követik a külső és belső történet tragikus összefonódását. A negyvenes években készült nagyméretű tusrajzain az asszociatív képek gazdagságát egyre kimunkáltabb, szimbolikus képi nyelv foglalja rendszerbe.

Ámos tusrajzainak és akvarelljeinek egy része a munkaszolgálat embert próbáló időszakát jeleníti meg. A festő 1940 őszén csaknem három hónapot töltött előbb Nagykátán, majd Balatonaligán, ahonnan alig egy héttel harmincharmadik születésnapja után érkezett haza. Vasúti munkásként vagonokat tolt, árkot ásott, követ rakott. A kimerítő munka mellett különleges élményt jelentett számára, hogy ekkor látta először a Balatont. Feleségének küldött levelezőlapján lelkesen számolt be az élményről:„Nem hiába beszéltek róla annyi szépet, valami csodás zöld, rózsaszín és halványkék hullámok, mint a tenger..."3 Aligai akvarelljei így egyrészt a tóparti naplementék, másrészt a dús lombú belső kertek igézetében születtek. Bár naplója konokul hallgat, feleségének írt levelezőlapjai 1941 ta^ Ámos Imre feleségének, Anna Margitnak írt levelezőlapja, 1940. október 7., Ámos l.i. m. 186.