Jankovics Norbert - Verba Andrea (szerk.): Ámos Imre - Anna Margit - PMMI kiállítási katalogósuok 22. (Szentendre, 2007)

Verba Andrea: Ámos Imre (1907-1944) művészete

D/38. Ámos Imre és két munkaszolgálatos munka közben, 1940

szombat eljövetelének köszöntése, a Ros-háSáná - az Újhold ünnepe, a Szukkót - a Sátoros ünnep, a Jom Kippur - az Engesztelés napja vagy a Chanukka - a fény és a Templomszentelés ünnepe megannyi alkalom, hogy a művész szimbolikus képalkotása révén a hétköznapi realitás és a transzcendens valóság között ábrázolható kapcsolatot teremthessen.

Ámos életművének a harmincas évek végétől visszatérő, jellegzetes motívuma az emberrel állandó párbeszédben élő angyal figurája. Míg az Önarckép angyallal (1938) című alkotásán a festő barettsapkáján félkönyékre támaszkodó, apró angyalfigura szemlélődő testtartásában is őriz valamiféle játékosságot, addig az ugyanebben az évben készült A halál angyala (1938) című festmény koporsó fölé magasodó, fehér maszkos angyalalakja az égi és földi hatalom kérlelhetetlen követeként tűnik fel.

Ámos Imre életének utolsó öt esztendejét kisebb-nagyobb megszakításokkal munkaszolgálatos táborokban töltötte. Szenvedésteli sorsa életművét nemcsak meghatározó módon formálta, hanem emberségében is eredendően hitelessé tette. Művészi pályájának ebben az utolsó szakaszában Ámos a gyakran alig elviselhető, rettenetes körülmények ellenére rendkívül sokat dolgozott. A monumentális festmények időszaka után