Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Bagi Gábor: Adalékok a rácok Közép-Tisza vidéki jelenlétéhez a XV-XVII. században
szerezték meg. 1571 -ben itt 22 házat és templomot vett számba a török. A lakosok között szerepelt Gyurgyár János, Ispánu (?) Miklós, Bakos János, Kécskei Lázár, Mihál Damián, Szűcs Iliás, Szabó Tomás, Galó Mihál, Solgó Tamás, Gyúró Berta, Szabó Kelemen, Tóth Povál, Bata Gálik, Duna Demeter, Nikola Szarnék, Sas Nikola, Pécsi Mihál, Markó „kovács”, Bácsi János és Jakab Tótt. A nevek alapján a lakosság zöme még magyar lehetett, ám nagyon elgondolkodtató, hogy felsorolták még Bana és Debregonlu kalugyereket is. Úgy tűnik, hogy a görögkeleti vallásnak voltak hívei a településen.20 A délebbre, a Körös partján fekvő Telekszállás még 1558-ban is kunsági (kolbázszéki) falu volt. A defterben 22 házát és templomát említették. Lakói között szerepelt „Szűcs Donkó, Gyüres Lukács, Berta János, Milán Pável, Balok Damján, Kürti János, Dragu Pál, Szávik Iliás, Knáz János, Vezseni György, Vezseni László, Bácsmegyei Lázár, Kürti Simon, Vitelka György, Dezséri Péter, Szórán Kozma, Szórán Miklós, Kun Máté, Tolvaj Márton, Bogdán Simon, Petre Simonek (?), Ancsokó ... (?)”. A nevek alapján itt is a magyar lakosság volt a meghatározó, mellettük még csak néhány rác család gyanítható.21 A szolnoki szandzsák többi települését vizsgálva úgy tűnik, hogy a felsorolt három falu mellett még rác családok élhettek a Kispó melletti Nagypón, a Szolnoktól északra fekvő Szászberken, illetve a Törökszentmiklós melletti Szenttamáson és Tenyőn is. 4. Két évtized múlva, 1591/92. évi dátummal készült el a szolnoki szandzsák újabb török adóösszeírása. Ennek pontosságát sokan vitatják, mindazonáltal az eltelt időszak hatásaként a korábbi állapothoz képest szinte mindenütt alacsonyabb népességet tüntetett fel. A házak számának csökkenése ellenére szembetűnő viszont, hogy a vizsgált térségben a rác népesség jelentősen megerősödött. Ekkoriban Kengyel, Telekszállás, valamint Kis- és Nagypó falvakban éltek leginkább. Kengyelen az összeírok 20 családot (házat) vettek számba 15 000 akcse földesúri jövedelemmel. A névsorban szerepelt „Lukács Jován, fia Zsivko, Nikola Berecsity, fia ... (?), testvére Luka, testvére Bisza, a testvére Andriás, Vuje Csirovity, fia Velise, Petri Kovács, fia Nikola, fia Zsivko, Icveta Lukity, testvére Gyura, testvére Ajka, Mihal Bahcsilovacs, fia Petár, Petre Tomas, fia Andrias, Bozse Mikulity, testvére Petre, Laca Jovity, testvére Gyura, Luka Vujity, fia Szima, Dabrivko Vukity, testvére Gyuragy, Mihal Vuje, fia Icvetko, fia Isztelja, Isztoján Petre, fia Toma, Mihal Racevity, fia Velise, Kriszte Zsivko, testvére Gyurak, Marko Divics, Petri Berdicsovity, fia Mihal, Luka Milikovity, fia Nikola, Luka Divics, Szava Jovan, testvére Damján, testvére Gyuragy, Isztepan szolga, Ratko szolga, Mihal Ruszity, fia Jovan, Petko szolga, Vuje Garity, fia Velics, Iszteja szolga, Torna Brankovity, fia Mate, Zsivko szolga, fia Dimicsko, Icveta Branity, fia Radan, Tripon (szolga), Lukacs Popovity, fia Zsivko, Brajon szolga, Isztelja Isztity, fia Rászán, fia Petre, Mircsa szolga”. Láthatóan a magyar lakosság ekkorra már teljesen eltűnt, némi maradéka bizonnyal elrácosodott, és új délszláv családok tömege jelent meg a településen. Elgondolkodtató viszont az összeírt szolgák magas száma, ami alapján komoly vagyoni eltérések tételezhetők fel. Telekszálláson 12 kaput vettek számba, 8800 akcse jövedelemmel. A lakosok közt szerepelt Luka Miranity, fia Gyura, fia Száva, testvére Mihál, Mikola Bogdanovity, fia Nikola, testvére Jancsika, Iszteja Vidity, fia Bogdan, fia György, fia Pava, Kriva Gyúrás, fia Bratina, fia Jovan, fia Jovan, Szava Janó, fia György, testvére Zsivko, testvére Bogdan, 20 Györfify L. i. m. 18. p., Királyi Könyvek. A 57. Magyar Kamara Levéltára, 2. köt. 57. p. (Arcanum CD ROM) 21 Györfify L. i. m. 18. p 72
