Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Bagi Gábor: Adalékok a rácok Közép-Tisza vidéki jelenlétéhez a XV-XVII. században
ide újabb rác csoportokat, az nem világos, de láthatóan birtokaik az előzőleg behatárolt terület közelében feküdtek.16 3. Szolnok 1552-es elestével a Közép-Tisza vidéke a hódoltság részévé vált. A törökök az erőd megszerzése után megszervezték a szolnoki szandzsákot, melyhez a Tisza és a Körösök által közrezárt területet csatolták. Az itt maradt délszláv lakosság számára két lehetőség maradt, vagy teljesen alávetett, keresztény rájaként adózik, vagy pedig török katonai szolgálatba áll, és így maga és családja számára némi szabadságot biztosít. Tekintetbe véve, hogy a magyarországi török helyőrségek jelentős részét (zömmel a martalócokat) egyébként is mohamedán vagy keresztény délszlávok alkották, nem meglepő, hogy sok rác ezt az utat választotta. Egy adat pillanatnyilag a kengyeli rácok körében is ezt igazolja. 1557/8-ban egy itteni személyt már Szolnokon említettek, a várőrség martalóc csapattestében. Gyanítható azonban, hogy a későbbiekben más környező tiszántúli erődökbe (Balaszentmiklós, Csongrád, Szarvas) is elszegődtek.17 Korai szerepükre egy közvetett adat is utal 1554 szeptemberéből. Ekkor Szabari Mátyás váradi püspök a gyulai és váradi magyar katonasággal megtámadta a Szolnok közelében lévő Kengyelt, amit a feljegyzések szerint jórészt délszlávok laktak. A magyar végváriak a rác lakosokat elhajtották, hogy kicserélhessék őket azokra a derecskeiekre, akiket a szolnoki bég vitt rabságba, miután falujukat elpusztította. E csapás jól átgondolt lehetett. A rácok elhurcolása bizonnyal kínosabban érintette a törököt, mintha magyar jobbágyokat vittek volna el a végváriak.18 A rác-délszláv elemek jelenlétére, települési körzeteikre a század második felében a szolnoki szandzsák török adóösszeírásai, defterei alapján következtethetünk. 1570/1-ben főképp Kengyel, Kispó és Telekszállás lakói között számolhatunk velük. Kengyelen 1571-ben 57 házat és templomot tüntettek fel a török adószedők. Mihál Lázár bíró mellett említették még Jovan Józsa, Mészáros Jurkó, Vuna (?) Hörszeg (?), Dómján Lukács, Banakó Kriszton, Bakoni Petre, Kozma Rativoly, Sonkoly Gyurka, Peták Mihál, Oláh János, Brankó Petre, Branko Kresztosz, Arácsi Mihál, Knáz Petre, Oláh Simon, Damján Kriszta, Márkus János, Kár (?) István, Lázár Zamek (?), Akim Krisztosz, Gruppá Mihál, Tót Istikó (?), Mónár László, Tálos Petre, Márkus Biró, Vasztu Johan, Laesi Kriszta, Szűcs István, Farkas Péter, Szűcs Jovan, Szűcs Iliás, Szűcs Pavle, Szűcs Döme, Bácsmegyei Mihál, Vaszu Simon, Vaszu István, Farkas János, Kardos György, Ruda Lukács, Szűcs Nikola, Petre Farkas, Mládán „kovács”, Kriszta Tomás, Acsanko Demeter, Nikola ... ?, Vaszilij Branek, Pocsa Janók, Bertin Vlasek, Vuta Petre, Kriszta Istapony, Damján Farkas, Petre Bödköny (?), Gyurek Tót, Petre Serkenik (?), Györke Acsonkó (?), Küs Lázár és Györke (?) Berezlin (?) nevét. Ennek alapján úgy tűnik, a falu lakossága zömmel rácokból állt.19 A Kengyeltől délre fekvő Kispó eredetileg kun birtok volt. Nagypói nevű kapitányi családja 1392-ben Mária királynőtől kapott kiváltságot, hogy az elnéptelenedett szállását jobbágyokkal benépesíthesse. A család XVI. század eleji kihalta után az akkor már kettőződő falukat (Nagy- és Kispó) a csulai Mórék, a martonosi Pöstényiek, majd a Zayak 16 Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén. I. Bp., 1990. 443-452. p. 17 Hegyi Klára: A szolnoki szandzsák török várai: Szolnok, Szentmiklós és Csongrád. Tisicum , XIII. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve. Szolnok, 2003. 138. p. 18 Györkös Attila: Törökvész. Internetes honlap a hódoltság XVI. századi történetéhez. (http://gyorkos.uw.hu). Az idézett adat pontos helyét nem találtam meg. 19 Györfly Lajos: Adatok az Alföld törökkori településtörténetéhez. Jászkunsági Füzetek, 4. Szolnok, 1956. 19. p. 71
