Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Keményfi Róbert: Tárkányi birsalmaleves
ben48 és Nikephoros Gregorasnál49 a kunok, Anna Komnenénál50 a szeldzsukok, a Historia Turcorumban51, Nikephoros Gregorasnál52, Joannens Kantakuzenosnál53 és Laonikos Kalkokondylesnál54 a mongol-tatárok, Georgios Psellosnál55, Laonikos Kalkokondylesnál56 és a Chronica Minorban57 az oszmán-törökök. „így szkítáknak nevezi ... a hunokat Freisingi Ottó58 és Spalatoi Tamás59, a dánokat, svédeket és norvégeket Brémai Ádám60... E látszólag rendszertelen elnevezések mögött egy konkrét etnikai terminológia rejlik: szkítáknak tekintendők mindazon népek, amelyeknek eredete homályos, melyeknek állandó szállásuk és határaik nincsenek. A középkor történetírásának ’szkita’ megjelölése tehát lényegében a mai etnográfiai ’nomád’ fogalmát fedi.”61 Általában véve a civilizált világnak már az ókorban sincs jó véleménye az általa szkítáknak nevezett sztyeppéi népekről. Úgy véljük, hogy a szkítákban saját antinómiáját fogalmazta meg. Ennek a két, egymástól morálisan is különböző világnak az összecsapására került sor a hunok európai megjelenésével (375). IV. A hunokról a görög-római világ a Kr. u. II. század közepén vesz tudomást. Josephus Flavius62 két északi nép, az alánok és a roxolánok (= fényes alánok) szomszédaiként említi őket.63 Dionysios Perigetes - II. század elején írt - földrajzi munkája már ismerte a hunokat64: „ott tanyáztak a Maiotis tavától keletre, ahol korábban a szkiták laktak”.65 362-ben Julianus császárhoz (361-363) érkező követek panaszolják: „a Phasis folyó öntözte Kholchist” a hunok pusztítják.66 Ez a vidék az egyébként ekkor még massagétáknak nevezett alánok területe, amely a Kaukázus északi előterében a Kaszpi-kapunál feküdt.67 Ammianus hunjai „ultra Maeotidas glacialem accolens”, Európán kívülről jönnek. Megjelenésük a civilizált világ látóhatárán hirtelen jött viharhoz hasonlatos: „hirtelen rohammal”68 vagy „váratlan támadással”69 érkeznek meg. Az Európába való megérkezésük pontos topográfiai helye a Maiotis-tó (vagy mocsár), amelyen csodás körülmények között egy szarvas, vagy tehén vezetésével kelnek 48 Not. Pop. F. 558 49 Hist. I. 36:16-17. 50 11. 81:16. 51 26r 52 I. 37:11,296:21, 111. 199:19, 513:15, 517:17, 532:8. 53 Hist. I. 188:2,111.49:17. 54 I. 7:21, 8:8, 27:20, 66.3, 72:6-8 stb. 55 200:21. 56 1.7:11-12. 57 5:3. 58 MG SS. 159. 59 SS. rer. Hung. III. 556. 60 MG SS VII. 339. 61 Deér József, i.h.-vö. MG SS XIV. 572. 62 Bell. Jud. II. 7, 244. 63 Altheim, F., Geschichte der Hunnen Bd. I. 4. 64 Moravcsik Gy., A csodaszarvas mondája a bizánci íróknál. In: Egyetemes Philológiai Közlöny. 38. (1914) 283. - Uő., A magyar történet bizánci forrásai. 1934. 5. §. 30. 65 Nagy G., Ethnographia 1907. 261. 66 Anim. XXXII.7:10. 67 Uo. XXXI.2:12. - XXXIII. 15:15. 68 XXXI.3:1.: „repetino impetu” 69 XXXI.3:2.: „subitae procellae” 642
