Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Keményfi Róbert: Tárkányi birsalmaleves

át. Erről ír: Eunapios70, Priskos71, Sozomenos72, Zosimos73, Cassiodorus74, Prokopios75, Jordanes76, Agathias77 és Leó Diakonos.78

Eunapios volt az első, aki magyarázatot keres a hunok eredetére. Elveszett munkáját csak a ránk maradt töredékeiből ismerjük. Eunapios-szavai szerint-megfelelő értesülések hiányában, először a régi írókból állította össze anyagát, majd pontosabb értesüléseket szerezve kiegészítette azokat.79

Sozomenos (+ 450 táján) Egyháztörténeti munkájának (ЕккАг|а(аатисг| íaxopia) szempontunkból fontos, ránk maradt része a 324-től 425-ig terjedő korszakot tárgyalja.80 A hunok történetére több becses tudósítása van. A hunok váratlan megjelenésével kapcsolatban közli azokat a mondái elbeszéléseket, amelyek a hunok maiotisi átkelését csodás módon magyarázzák81 s amelyeket minden valószínűség szerint Eunapiostól vett át. Említi a hunok 395. évi betörését82 s a 404. évi thrákiai portyázásait83. Részletesen leírja azt a támadást, amelyet a hunok Uldis vezetésével a Dunától délre fekvő területek ellen intéztek.84

Zosimos 425 és 502 között írta munkáját (Néa íaxopia), amely hat könyvben tárgyalja a római császárság történetét Augustustól 410-ig.85 A szempontunkból érdekes IV. és V. századi eseményekre vonatkozóan főleg Eunapiost és Olympiodorost használta. A hunokat a herodotosi ZidtBai ßaaiXstot és Ztyóvvat nevű népekkel azonosítja. Előadja a hunok megjelenésével kapcsolatos mondák racionalizált változatát86, melyet - mint müve sok más részletét is — Eunapios elveszett művéből merítette. Elbeszélése nem tartalmaz mesés mitikus elemet. Csak a hunok megérkezésének tényét igyekszik megállapítani. Megemlékezik a gót Gainas lázadásáról, akit 404-ben Uldes hun fejedelem ölt meg.87

70 Műve elveszett, mégis ő e hagyománynak első előadója a hunokkal kapcsolatban. Munkája Dexippos művének folytatása. Beszél a pontusi szkiták pusztulásáról. Első feljegyzője a hunokkal kapcsolatos mondái jelenetnek.

71 Műve elveszett, főként Prokopios és Jordanes hivatkozásaiból, valamint a X. századi Excerpta gyűjteményekből ismerjük.

72 Hist. eccl. VI. 37. = Migne, PG. LXVII. 1404:1.

73 Moravcsik Gy., A magyar történet bizánci forrásai. 1934. 9. §. 36-38.

74 Uo. 12. §.

75 B. G. IV:5-V:l-2.

76 Get. c. 24. ed. Th. Mommsen. = MG. AA. V. 89-90.

77 Moravcsik Gy., A magyar történet bizánci forrásai. 1934. 20. §.

78 ed. Bonn. 98-99.

79 Moravcsik Gy., A magyar történet bizánci forrásai. 1934. 7. §. 34-35.

80 Uo. 12. §. 40-42.

81 Hist. eccl. VI. 37. - Migne, PG. LXVII. 1404. Előadása szerint: „egy bögöly üldözte tehén átkelt a tavon, a pásztor követte, s megpillantva a túlsó partot, hirt adott földiéinek. Mások azt beszélik, hogy menekülő szarvasünő mutatta meg a hm vadászoknak a vízboritotta utat. Ezek miután megcsodálták a mérsékeltebb éghajlatú, termékeny vidéket, hazatértek s közölték népük fejedelmeivel a látottakat. Először csak kevés emberrel kísérelték meg a támadást a gótok ellen, de később teljes erejükkel ellenük vonultak, harcban legyőzték őket s egész területüket elfoglalták." - EPhK 38 (1914) 283.

82 Hist. eccl. Vili. 1.

83 Hist. eccl. VIII. 25.

84 Hist. eccl. IX. 5.

85 Moravcsik Gy., 1934. 9. §. 36-38.

86 Hist. IV. 20. ed. Mendelssohn 174-175. Az idézett részlet Moravcsik Gyula fordításában így hangzik: „£ közben az Isleren túl lakó skytha-népeket egy hirtelen felbukkanó, előbb ismeretlen barbár törzs támadta meg. Hunoknak szokták nevezni őket: lehet, hogy e név a királyi skythákra vonatkozik, vagy azokra a piszeorrú, gyönge emberekre, akik Herodolos szerint az Isler mellett laknak, de lehet, hogy Ázsiából jöttek át Európába. Mert azt is írva találtam, hogy a kimmériai Bosporos, amelyet a Tanais által lehordott iszap szilárd talajjá változtatott, lehetővé tette számunkra, hogy Ázsiából Európába gyalog keljenek át” = Egyetemes Philologiai Közlöny. 1914. 281.

87 Hist. IV. 22.

643