Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Keményfi Róbert: Tárkányi birsalmaleves
le is becsülik egyes befolyásos érzéketlen körök (pl. a magyar költészet meghatározó és legértékesebb vonulata ma is a népköltészetben, a hagyományokban gyökeredzik). Ha hagyták volna az élet egyéb területén is haszonnal járhatott volna a népi kultúra, a paraszti gyakorlat tanulságainak átmentése. Érthető hát, hogy a köz és a közízlést kiszolgáló, sőt azt igen alacsony színvonalra leszállító tömegkommunikációs fórumoknak a legutoljára jut eszébe az, hogy a néprajz véleményét kikérje bármely vonatkozásban. Néhányszor rutinszerűen fordulnak néprajzoshoz: az időjárás jelentésnél (pl. Pál napján: pálfordulás, Sándor, József, Benedek táján) illetve nagyobb ünnepek évfordulós szokásainak ismertetésekor (pl. Szent Iván nap: tűzugrás, karácsony, húsvét). Ilyenkor évek óta mindig ugyanaz a folklorista vagy muzeológus nyilatkozik menetrendszerűen a tévében, rádióban, újságokban országos vagy helyi lapokban, s előbányásznak néhány archív filmet a megfelelő népszokásról; néhány dallal, előadott jelenettel idézik fel a múltat. Nem több ez annál, mint megfelelő alkalommal képernyőre tenni a Rákóczi hadnagyát, a Feltámadott a tengert vagy a Fáiyalángot. A néprajzkutatók segítségét, magyarázatát többnyire akkor hívják beszélgető partnerül, ha valaminek kerek évfordulós jubileuma van és színesebb népszokás kötődik hozzá (a község első említése, újratelepedése, közelében lezajlott győztes csata, híressé vált községbeli születésének vagy halálának évfordulója); vagy népművészeti csoportok fesztiválja zajlik (Csángó Fesztivál, Busójárás, Hídi vásár, Gombaszögi Napok); főzőversenyt, ital bemutatót tartanak (Gulyás Fesztivál, Halas Napok, Hegyaljai Napok); régi szokást, tisztséget újítanak fel (Jász- és Kunkapitány megválasztása, Jász Világtalálkozó, Vőfély- és Kisbíró Találkozó). Különösen kedveli a televízió a kismesterségekről, népi iparművészekről, vásárokról, búcsúkról készített kisfilmeket, s ezek szakértői majd mindig néprajzosok. Az országos és helyi lapokban mindezeknek külön helye, rovata is van. Ezzel azonban lényegében befejezhetjük szemlénket. A hazai kisebbségek, nemzetiségek kérdéseiről szóló beszélgetéseknél rendre hiányoznak a néprajz képviselői. A határon túli magyarság kérdését megvitatok között is ritkán találkozunk velük. A vidék, a falu, a parasztság társadalmáról, jelenlegi helyzetéről, szociális problémáiról történészek, szociológusok, közgazdászok, földrajzosok, statisztikusok, politikusok, politológusok nyilatkoznak. Rendkívüli, kirívó esetek értelmezésével, okainak feltárásával (cigányok elkövette atrocitások; a kisebbségi magyarság inzultálása, verése; szegregáció az iskolában, faluban; nemkívánatos munkára jelentkezők elutasítása: nyugdíj előtt állók, túlképzettek, alulképzettek, mozgáskorlátozottak, nők, kisgyermekes anyák, cigányok; előnyt élvezők: rokonság, iskolatársak, azonos politikai párthoz tartozók) pszichológusok, közírók, tekintélyes művészek, közéleti emberek a szakértők, s néprajzos alig akad közöttük. Hozzánemértésük eleve eldöntöttnek tűnik. Szomorúan kell megállapítanunk: annak ellenére, hogy Közép- és Kelet-Európa társadalma a nyugatitól ma is erősen különbözik - ennek legfőbb oka a hagyományoknak, a hagyományos kultúrát egészében és lényegében őrző parasztság (falusi lakosság) még mindig meglévő jelentős súlya-, a speciálisan is ezzel a réteggel foglalkozó néprajz eredményeire nem kíváncsiak sem más társadalomtudományok, sem a közfelfogást alakítók meghatározó körei, egyéniségei.26 A néprajz és az egyre teoretikusabb irányba fejlődő társadalomtudományok nagyobb része nem egy nyelvet beszél. Az egyiket földhözragadtnak, teoretikus kérdések felvetéséig el nem jutó, empirikus diszciplínának tekintik, 26 A napokban látott napvilágot az a hír 2006. végén a föld népességének nagyobbik hányada lett városlakó. A falusi-városi lakosság arányáról, a parasztság magyar társadalomban betöltött szerepéről a XX. század végén lásd: Szabó L., 1985. 632
