Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Keményfi Róbert: Tárkányi birsalmaleves
egy általa szervezett, 1983-ban tartott konferencia előadásait tartalmazó kötethez. A történeti antropológia kialakulásáról, európai és magyarországi helyzetéről ad plasztikus áttekintést, bemutatva több elkülöníthető irányt is. Már önmagában a történeti antropológia, az antropológián belül egy kisebb, de jól elkülöníthető egység (antropológia: kulturális-, gazdasági-, szocial-, történeti- stb.). Ám, mint megtudjuk ezen belül számos kisebb irány létezik, s nem egy közülük a történeti antropológián belül külön jelzőre is igényt tart: így létezik városi antropológia, amely nevét a tárgyáról kapta; létezik interpretáló antropológia, amely a módszerből és a felfogásból eredezteti magát; vannak különböző szak-antropológiák. 1983-ban a konferencia résztvevői történészek, etnográfusok, folkloristák, szociológusok, művelődéstörténészek, akik, mint Hofer Tamás mondja: egy kerek asztalhoz ültek, hogy megvitassák az antropológia jegyében saját kutatási területük és a történeti vizsgálatok együttműködésének lehetőségeit, s elinduljanak egy nagy közös úton.24 Ugyanezek a kutatók csaknem hasonló összetételben más, nem antropológiával foglalkozó konferenciákon is megjelentek, s megjelennek ma is és kifejtik véleményüket a halászattal, a kisnemességgel, családszervezettel vagy vallási néprajzzal, néphittel kapcsolatos kutatásaik lényegét, újabb eredményeit hasonló stílusban, módszerrel és nyelvezettel. S egy másik, a konferencia eredményeit összefoglaló értekezés megállapítja, hogy a téma, a felvetett problémakör, a korról vagy térségről való tudásunkat csakúgy gyarapították, mint ahogyan előre vitték a történeti antropológia ügyét is. Csak ekkor nem a történeti antropológia, hanem a néprajz, a folklorisztika, a jelenkutatás vagy a hétköznapok vizsgálata kutatóiként szerepelnek. S tegyük hozzá, hogy igen színvonalasan. Van közöttük olyan, aki ténylegesen is antropológusnak vagy antropológia által megérintett kutatónak tekinthető (pl. Sárkány Mihály, Niedermüller Péter, Hofer Tamás, Voigt Vilmos), de inkább néprajzkutatónak tekinthetjük Pócs Évát, Takács Lajost, Martin Györgyöt, Szilágyi Miklóst, semmint antropológusnak; kifejezetten történésznek Vörös Károlyt, Hanák Pétert, Granasztói Györgyöt; társadalomtörténésznek Gyáni Gábort, Tóth Zoltánt, Benda Gyulát, Faragó Tamást. Azért, mert több tudomány területén jártasak, hajlamosak az interdiszciplináris szemléletre, a teoretikus megközelítésre, s érzékenyek az antropológia kérdésfeltevéseire, még nem antropológusok. Következésképp a magyar antropológiai kutatások ügyét, módszerének, elméletének kimunkálását nem is várhatjuk tőlük; s azt hiszem ilyen babérok elnyerésére maguk sem vágynak. Mivel a hazai antropológiai kutatások nem termeltek ki a mai napig sem egy külön ilyen iránynak elkötelezett kutatói gárdát, ezért azóta sem lépett nagyot a magyar antropológia elvi- és módszertani téren.25 A hazai néprajzról ugyanakkor az a kép rögződött a köztudatban, hogy elvi és módszertani tekintetben messze elmarad más tudományoktól; megrekedt az empíria, a leírás szintjén; elfogultan nacionalista beállítottságú; csak a parasztok (ma már nincsenek is) letűnt kultúráját ismeri, sőt ezt akarja visszahozni; egy nem létező egységes múlt, kultúra rekonstruálásán fáradozik, holott csak konstruál; alkalmatlan a világ jelenségeinek magyarázatára. Senkit nem zavar az, hogy a világ miként ítéli meg a magyar népzene és néptánc kutatásunkat; hogy hozzánk járnak zenepedagógiai módszert (Kodály-módszer) tanulni; hogy nekünk sikerült leginkább egy organikus építészeti stílust és elvrendszert kialakítani. Van, ami nyelvi és egyéb okok miatt csak számunkra igazi érték, még ha ma 24 Hofer T„ 1984. 16. 25 Bindorffer Gy., é. n. az antropológia helyzetéről. - Vö. Niedermüller P. indokolja, hogy miért nem maradt Magyarországon; mennyire nem értik meg és milyen visszhang nélküli az, amivel ő (és Hofer Tamás is) az antropológia, etnológia területén próbálkoztak. 631
