Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Keményfi Róbert: Tárkányi birsalmaleves
felkészültségétől, tehetségétől, alaposságától és számos egyéb külső körülménytől. Ennél többet azonban nem tehetünk. A néprajz empirikus szemléletéről és ennek hasznáról Nem akarunk tudomány történetet írni, csupán megmagyarázni bizonyos jelenséget: mi az oka annak, hogy a néprajzról megfeledkeznek akkor, ha napjainknak akár világ- vagy világrész méretű, akár helyi társadalmi konfliktusaira keresnek magyarázatot? Azoknak a szakmabelieknek a véleményét idéztük, akik a néprajz periférikus helyzetbe kerülését (nemcsak ebben a tekintetben) azzal magyarázzák, hogy tudományunk megrekedt az empíria szintjén, nem fejlesztett ki önálló elméleteket. Amint látjuk a néprajzban az empíriának megvan a helye és szerepe, s szintúgy a történeti, a szociológiai és az antropológiai kutatásokban is. A kutatási folyamat empirikus szakasza ezeknél sem iktatható ki; náluk is végzetes és hibás lépés a koncepcióból való kiindulás. Az empíriát nem lenézendőnek, elvetendőnek vagy primitív, megrekedt féltudományos szemlélettel kell azonosítanunk, hanem a kutatás folyamatát megalapozó, meghatározó és elvethetetlen kutatási szakasznak. Nélküle elmélet sem létezik csak elmélkedés és spekuláció.12 A szociológia atyjaként tisztelt Saint-Simon és Comte a társadalmi jelenségek pozitív vizsgálalát alapvetőnek tartották. A tények tisztelete, az empíria megbecsülése jellemezte az általuk kidolgozott új tudományt, a szociológiát. A tiszta empirizmust mindketten elvetették, s vele párhuzamosan alakuló, a tapasztalati tényeket ellenőrző elméletet is fontosnak tartották. Az alapjuk azonban a megfigyelés, a tények feltárása volt. Ám jól tudjuk, hogy már a XIX. század utolsó harmadában az elmélet irányába tolódik el a szociológia és egyre inkább a társadalomról alkotott felfogások harca kezdi jellemezni, semmint a tényfeltárás. Durcheimnek már azzal kell megküzdenie, hogy visszaállítsa a társadalmi tények tiszteletét, jogait abban a szociológiában, amely ezek törvényszerűségeinek feltárása érdekében alakult ki. A szociológiától azt várta, hogy a társadalmi tények tudománya legyen úgy, hogy egyben megfelelő elméleti szintre is emelkedik.22 23 A szociológia azonban csak elindul ezen az úton, de nem tud a mai napig megszabadulni a tények nélküli elméletieskedéstől. Az antropológia ugyanezt az utat járta be. Eredendően az antropológia a természeti népek leírását tartotta feladatának. Elszigetelt monográfiák sorát alkotta meg a társadalmi fejlődés különböző fokain álló népek műveltségéről olyan gyakorlati céllal, hogy a gyarmatbirodalmak népeinek jobb és pontosabb megismerésével az ott élő népek jobb és könnyebb kormányzását, kormányozhatóságát segítsék elő, s ugyanakkor elévülhetetlen érdemeket szerezzenek az emberi történelem, a kultúra egy korábbi szakaszának megismerésében is. A nagyszámú, elszigetelt leírás az emberi társadalom és kultúra fejlődése teoretikus megközelítésének alapjává is vált. Egy idő után azonban szinte elhatalmasodik itt is az egymással szemben álló felfogások, elvek és módszerek harca, s nem győzünk ma már jelzőket találni az antropológia szó elé, hogy annak pontosabb irányát megjelöljük. Hovatovább minden új tárgy, forrás, másként feltett kérdés vagy akár egy új módszerű megközelítés önálló antropológiai irányként tételezi magát. Hofer Tamás írt bevezetést 630 22 Durcheim, E., 2001.49-50. - Az erkölcs kutatásával kapcsolatban ugyanezt a módszert ajánlja. 23 Szczepanski, J„ 1975. 339-343. - Durcheim, E„ 2001. 49-54.
