Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Keményfi Róbert: Tárkányi birsalmaleves
szerkezet átalakulása, s hagyományos paraszti (vidéki) kultúra visszaszorulása oda vezetett, hogy a német néprajz egyik vezéregyénisége másokkal egyetértésben kimondja, hogy az a kézenfekvő, ha a használatban lévő néprajz szakmegjelöléstől búcsút veszünk, s elfogadjuk, hogy „a néprajz régi neve mellé és elé: empirikus kultúratudomány, európai etnológia, kulturális antropológia” megjelöléseket teszünk, miként ez körülbelül 1970 óta már szokásos a német tudományban.19 Németországban, s általában Nyugat-Európában egyéb tudományokban is végbement egy hasonló tisztulási folyamat (szociológia, történettudomány). A történettudományban az elmúlt két évtized eredményeként a mindennapok történetének vizsgálata, a mikro-történelem jutott szóhoz és kapott nemcsak a múlt, hanem a jelen leírásában is erős hangsúlyt, s kezdik a történelmet a nemzeti emlékezet tudományaként szemlélni, s a régi korok bemutatását a jelen meghatározta konstrukcióként értelmezni.20 A Hajnal István Kör fémjelezte társadalomtörténeti kutatások ilyen irányát ezért örömmel üdvözöltem és aktiv részese voltam az 1987. óta évente megrendezett tanácskozásaik jó részének. A vezetésemmel folyó néprajzi kutató táborok is ilyen szemléletűek voltak (Jászdózsa, Tiszazug, Tisza II., Fekete-Körös-völgy) s ha más kutatások részese lehettem, ott irányítója voltam egy ilyen érdeklődést mutató kisebb csapatnak (Mozsgó, Szabadszállás, Kiskunmajsa).21 Az, hogy a falusi társadalmat (paraszti) Bausinger, H. igényei szerint írjuk le, s teljes egészet adjunk, annak előfeltétele az állandó terepen való mozgás, a jelenségek közvetlen megfigyelése, azaz az empirikus módszerekkel történő minél teljesebb anyagfeltárás, méghozzá úgy, hogy azt semminemű prekoncepció nem befolyásolhatja. Az objektivitást véleményünk szerint alapvetően az biztosítja, hogy az elméletből való kiindulást teljes egészében mellőzzük, s a vizsgálatot az élet egészére kiterjesztjük. Az így feltárt tények maguk mutatják meg a legfőbb összefüggéseket, alakítják ki saját rendszerüket. Éppen ezért pl., ha egy táji- vagy néprajzi csoport valamennyi közösségét e módszerrel írjuk le, akkor eltérő, sajátos vonásokkal jellemezhető szerkezetű és működésű közösség képe tárul elénk, amelynek lényegi vonásai mégis azonosak vagy hasonlítanak egymásra. Az elméletek, különböző felfogások, megközelítések csak ezután vonhatók be. Csak az anyag elemzésekor, feldolgozásánál hívhatom segítségül. Ellenkező esetben meghamisítom a valóságot. Azt a valóságot, amely-ezt el kell ismerni —még így is csak visszfénye az eredetinek, s nagy adag szubjektív vonás jellemzi, függ a munkát végző kutató 19 Bausinger, H., 1995. 166. - A tiibingcni iskola megalapítója ugyanis úgy véli, hogy a megújuló kutatások „...lényegi kiindulópontja az, hogy értelmetlen dolog a népi kultúrát a paraszti életmód érintetlen-folyamatos formájaként elkülöníteni, inkább a mindenkori, történetileg változó mivoltában kell leírni és megérteni. A régi, falusi kultúra csak töredékesen tárható fel az elszigetelt szokások és hasonló objektivációk dokumentációján keresztül; ehelyett a falusi életmódokat teljes terjedelmükben, normarendszerükkel együtt, társadalmi struktúrájuk specifikumában kell megragadni (K. S. Kramer, 1974, Jeggle 1977, Kaschuba-Lipp 1982.).” - BindorfTen Gy., é. n.: Ezt a rekonstrukcióra való törekvést, az egységes múlt elszigetelt elemekből, maradványokból való konstruálást bírálja BindorfTen Györgyi is. Magunk is elfogadjuk ennek az irányzatnak a létét és látjuk hibáit, ám a magyar néprajzban ez csupán egyik törekvés. Mellette számos más is létezik még. 20 Vö. GyániG.,2000. 21 Ez a szemlélet a magam társadalomnéprajzi felfogásával nagymértékben összeegyeztethető. Vö. Szabó L., 1993. - A Novák László és Sztrinkó István vezette néprajzi vagy inkább komplex szemléletű gyűjtések, ezek eredményeként megjelent kötetek szellemiségükben igen közel állnak ehhez a társadalomtörténeti felfogáshoz. Lásd a Novák László szervezte, 25 éve folyó Alföld konferenciák köteteit vagy a Jászkunság kutatása konferenciákat (Kiskunfélegyháza, Szolnok, Jászberény). - Meglepőnek tartjuk azt, hogy mindezekre sem Kosa László, sem Niedermüller Péter ki sem tér, nem létezőnek veszi, ugyanakkor a magyar néprajz súlyos fogyatékosságának tekinti „hiányát”. Az említetteken túl nem árt, ha néhány kutató nevét még megemlítjük: Szabó István, Örsi Julianna, Keményfi Róbert, Lovas Kiss Antal, Bánkiné Molnár Aranka, Nagy Janka Teodóra, Gecse Annabella. 629
