Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Keményfi Róbert: Tárkányi birsalmaleves

the World - Information Series második kötete) is előzménynek tekinthető és figyelembe is veendő. A csakugyan gyakorlati célú magyar útikönyveket, statisztikai áttekintéseket, népszerű történelmi vagy néprajzi műveket már inkább figyelmen kívül lehet hagyni - hiszen mi eredeti munkát kívánunk összeállítani.

Minthogy azonban igen kitűnő magyar szaklexikonok, művelődéstörténeti áttekintések ismertek, egy-egy címszónál (mondjuk a Szent Korona leírása, pénztörténet, a verbunkos zene áttekintése, a magyar etnikai csoportok felsorolása, stb. nem szükséges az ott olvasható, részletesebb bemutatást nekünk is megismételni. Mindehhez elegendő, ha A magyar identitás jelképei c. kiadvány előszavában e további, érdekes és figyelembe veendő forrásművekre hivatkozunk.

Az egyes címszavak lexikonszerűek legyenek, a szerzők aláírásával. A kép- (és egyéb) mellékleteknek fontos szerepe van. Ezek nem csupán illusztrálják a címszavakat, hanem azokhoz érdemi hozzájárulást adnak. Nem szükséges például Mátyás király vagy Kossuth Lajos arcképét közölni, viszont a „hollós címer” vagy a Kossuth-bankó képen is bemutatható. Kölcsey Hymnus-ának, Vörösmarty Szózatának, vagy a Nemzeti dal kéziratának hasonmását, esetleg kottájuk kéziratának képét viszont célszerű lenne közölni. Az egyes címszavaknál fel kell tüntetni a vonatkozó szakirodalmat is. Azt eldönteni, hogy ezt milyen technikával célszerű közzétenni - a szerkesztés dolga. (Elképzelhető például az, hogy a kötet végén egyetlen bibliográfia lesz majd olvasható, tematikus és nyelvi csoportosításban, az egyes tételek beszámozva, és a címszavak e számok segítségével adnak majd utalásokat.)

Időben és térben a „mindenkori” történeti Magyarország veendő alapul, vagyis Erdély, a Felvidék vagy a Bácska ennek megfelelően kap helyet. Ilyen elv alapján oldható meg a tulajdonnevek (helynevek, személynevek) írásmódja is.

Ám az „időbeliség” ennél is fontosabb problémát jelent. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy a ma használt jelképekből és a mai magyar identitás bemutatásából kell kiindulni, ám nyilvánvaló, hogy más volt a magyar reformkor vagy éppen a reformáció idején a magyar identitás szimbólum-világa, mint például a barokk vagy a szocializmus korszakában. Hogy ezt milyen módon és mértékben lehet bemutatni - a kötet koncepciójában kell tisztázni.

Igen fontos kérdés az, kiknek és milyen nyelven készüljön az áttekintés. Ha itthonra készül, abból kell kiindulnunk, hogy sok más, hasonló áttekintés is az olvasó rendelkezésére áll. Különösen a távolibb külföldön viszont az lehet az elsődleges cél, hogy egyetlen kiadványban mind megtalálhatók legyenek a legfontosabb magyarság-jelképek. Praktikus okokból ugyan nyilvánvalóan magyarul készülnek majd az egyes címszavak, ám már ezeknek első megfogalmazása olyan kell, hogy legyen, hogy ne kelljen változtatni rajtuk az idegen nyelvi közlés esetén sem. (Tehát például a „nándorfehérvári győzelem” vagy a „Széchenyi-Lánchíd” rögtön magyarázatot érdemel, mivel a külföldiek nem biztos, hogy tudják, mire is vonatkoznak ezek a megnevezések.) A nem-magyar változat esetében nyilvánvalóan az angol vagy a német kiadás lenne a célszerű. Az előbbi, mint világnyelv, az utóbbi, mint a közelibb külföld nyelve lenne nyilvánvaló megoldás. Bizonyos vonatkozásokban e két megoldás el is tér majd egymástól. Például a magyar történelem és földrajz több mozzanatát nem kell magyarázni a németül olvasónak, az amerikai magyarok viszont jobban érdeklik majd az angol nyelvű olvasót. Mind a képanyag, egyéb dokumentum-anyag mind a szakirodalom összeállításakor is gondolni kell az esetleges idegen nyelvű változatokra is.

601