Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Keményfi Róbert: Tárkányi birsalmaleves
XXIII.Jeles és jelképes turisztikai események (pl. busójárás, csíksomlyói búcsú, nevezetes gyógyfürdők) XXIV. Magyar viselet XXV. Magyar „foglalkozások” (pl. csikós, gulyás, huszár, betyár stb.) XXVI. A magyar népélet, néphit és népművészet alakjai (pl. boszorkány, égig érő fa, garabonciás stb.) XXVII. Emblematikus magyar népszokások XXVIII. Magyar égbolt, magyar csillagok XXIX-XXX-XXXI-XXXII. Népköltészet, népzene, hangszerek, táncok XXXIII. A magyar népi kultúra emblematikus tárgyi világa (pl. kocsi, karikásostor, kopjafa, herendi porcellán, Zsolnay-porcellán) XXXIV. Magyar ételek, italok (pl. gulyás, halászlé, túrós csusza stb.) Természetesen más rendszerezés és tematika is elképzelhető, mind magyarságtudományi, mind szimbolikái szempontból. Például Pál József és Újvári Edit kitűnő könyve (Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából. Budapest, 1997, több későbbi kiadásban is) az általános szimbólumkutatás keretébe illesztette a maguk lexikonát. Legutóbb megindult a Magyar Művelődéstörténeti Lexikon kiadása (az első kötet 2003-ban jelent meg, mostanáig öt kötet olvasható, a teljes címszóanyag mintegy 40 százalékával), amely a XIX. század előtti magyar művelődéstörténetet tekinti át, gazdag illusztrációs anyaggal és szakirodalmi hivatkozásokkal. Természetesen ezt igazán alaposan kell figyelembe venni, viszont azt, ami itt olvasható, nem kell megismételni. Például már az első kötet közli az állat- és növényszimbólumok címszót, sőt az egyes állatokra és növényekre vonatkozó gazdag művészettörténeti, ikonográfiái adattárat is találunk - ezeket nem kell kimásolni. Minthogy azonban ez a lexikon a szöveges (és e tárgyban megtalálható folklorisztikai) vonatkozásokat nem említi, ezeket a mi kézikönyvünknek tartalmazni kell. (Minthogy a lexikon később megjelenő köteteihez is elkészültek már címszavak, ezeket a Balassi Kiadó adatbázisából könnyüserrel meg lehet ismerni.) A hungarológia többször is létrehozott olyan, főként a külföldi közönség számára készített áttekintést, amely a „hungarikumok” bemutatását tűzte ki célul. Ezeket nyilvánvalóan figyelembe kell venni a mostani áttekintés címszavainak összeállításakor. Minthogy azonban igen kitűnő magyar szaklexikonok, művelődéstörténeti áttekintések ismertek, egy-egy címszónál (mondjuk a Szent Korona leírása, pénztörténet, a verbunkos zene bemutatása, a magyar etnikai csoportok felsorolása stb.) nem szükséges az ott olvasható, részletesebb bemutatást nekünk is megismételni. Mindehhez elegendő, ha A magyar identitás jelképei c. kiadvány előszavában e további forrásművekre hivatkozunk. Persze a Hankiss János kiváló imagológiai munkásságától elválaszthatatlan kézikönyv: Visages de la Hongrie. (Rédigé par Zoltán Baranyai et Jean Győry. Paris, 1938. Plon), vagy Szabó Zoltánnak a „szellemi honvédelem” keretében készült és sok későbbi, rendszerint gyengébb utánzókra talált könyve: Szerelmes földrajz (Budapest, 1942, új kiadásban is) avagy egykori famulusának. Boldizsár Ivánnak ilyen szempontokat is érvényesítő praktikus útikönyve: Magyarországi útikönyv (Budapest, 1955) -mind-mind más szempontból figyelembe veendő előzménye egy magyarságtudományi jelkép-lexikonnak. Még az Erdei Ferenc főszerkesztette, akkor áttörésnek tekintett, nagyalakú és gazdagon illusztrált kézikönyv: Information Hungary (Oxford, 1968 - 1144 lap - a Countries of 600
