Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Keményfi Róbert: Tárkányi birsalmaleves
kiállítás lesz, amely április hó 3-án nyílik meg a városháza közgyűlési termében. Az emlékkiállítást a Művészeti Egyesület rendezi. Kiállításra főleg rajzok kerülnek, de lesznek kisebb olajképek is.”22 A lap négy nappal később részletesen ismerteti a közönség elé került anyagot, s ugyanolyan emelkedett szavakkal méltatja a művészt, mint laptársa, a Szolnok és Vidéke: „Pólya Tibor emlékkiállítását vasárnap délelőtt nyitotta meg előkelő közönség részvételével dr. Molnár János városi tanácsos. Az egekbe vágyakozó és szárnyaló magyar sors egy fényes ívdarabja költözött ebbe a terembe, a szolnoki Művészeti Egyesület elhalt nagy festőművész törzstagja, a város rajongója, Pólya TIBOR emlékkiállításával - mondotta Molnár tanácsnok, majd a következő szavakkal fejezte be beszédét: - És ha mi, akik Téged ismertünk, mindnyájan követünk az elmúlásban — Te, városunk nagy szülötte minden időkre itt maradsz a szolnokiaknak - a magyaroknak és az egész világnak örökéletű művészi alkotásaidban.”23 Bár a poszthumusz kiállítás Szolnokon mindössze 8 napig volt látható, a Pólya Tiborral és emlékével kapcsolatos események továbbra is érdeklődést keltő sajtóhíreket jelentettek. „Tavasszal felállítják Pólya Tibor síremlékét! - híreli az egyik cikk főcíme. Amelyben az áll, hogy: ...idestova egy esztendeje lesz, hogy a drága és felejthetetlen Pólya Tibor, a nagy művész és a jó ember, művésztelepünk büszkesége tragikus hirtelenséggel elköltözött az élők sorából. Emléke ma is frissen él, Pólya Tibor alakját kegyeletes emlékezések őrzik és tartják élőn. A szolnoki református temető sírját friss virágok borítják - s a fejfát kegyelettel és emlékek lengik körül. De az évek múlnak, barátok és ismerősök elhalnak, a fejfa elkorhad, akik ismerték Pólya Tibort az emlékezésnél és a fakeresztnél maradandóbb emléket akarnak állítani Szolnokon a város nagy halottjának. Az elhunyt művész egyik legigazibb és legjobb barátja, Kisfaludy Strobl Zsigmond felajánlotta „Ad Astra” című szobrát, amely a földgömbön egy, a magasságok felé tárulkozó férfialakot ábrázol, a Pólya síremlék céljaira. A hatalmas bronzszobrot azonban nem lehet elhelyezni a református temetőben, az özvegy és a szobrászművész beleegyezett abba, hogy a szobrot, mint Pólya Tibor emlékművet a művésztelepi parkban állítsák fel úgy, hogy a talapzatára Pólya Tibor bronz-relieije kerülne. A temetőben pedig emlékkővel jelölnék meg a sírt. A bronzszobor kiöntéséhez s az emlékkő felállításához szükséges Simon Ferenc domborműve Pólya Tibor síremlékén 594 22 Nemzeti Jövőnk, VII. évf. 1938. április 2. 3. p. 23 Szolnok és Vidéke, XX. évf. 1938. április 7. 1. p.
