Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Keményfi Róbert: Tárkányi birsalmaleves
összeg előteremtésére a művészeti egyesület kezdeményezésére roffi Borbély György főispán vezetésével nagyszabású társadalmi akció indul meg a napokban. Nem kétséges, hogy a szolnokiak kegyelete és áldozatkészsége rövid idő alatt sikerre viszi ezt a kezdeményezést s az emlékművet és a síremléket már tavasszal felállítják.”24 Aztán — mint minden mégoly blikkfangos hír - ez is mind hátrább és hátrább kerül az újságoldalakon, egyre ritkábban tűnik fel maga a név is. Az évi rendszerességgel megrendezett művésztelepi kiállításon - talán még az emlékezés közeli, de egyre csituló intenzitású és hangsúlyú záróakkordjaként - szerepelnek „...az elhunyt Pólya Tibor bravúros rajzai...”,25 majd 1941-ben olvashatnak ismét a szolnokiak kedvencükről: „...ebben az évben lesz négy esztendeje november elsején, hogy a szolnoki festőművészet nagy alakja, Pólya Tibor, a kitűnő festőművész, karikaturista és plakátrajzoló meghalt. A szolnoki temetőben a város lelkes nagy barátjának még nincs síremléke. Ezt a hiányt fogja az idén a Szolnoki Művészeti Egyesület pótolni, mert előreláthatóan ebben az esztendőben ünnepélyes keretek között fel fogják avatni Pólya Tibor síremlékét, amelyet a művész régi hűséges barátja, Falus Elek művész tervezett és amibe az elhunyt művész plakettjét Borbereki K. Zoltán, a telep kiváló szobrászművésze készíti el. A síremlékhez szükséges pénzt részben a vármegye, részben a város bocsátja a Művészet Egyesület rendelkezésére, de a mintegy ezer pengő előteremtését Jancsó Lajos, a művésztelep agilis igazgatója társadalmi úton igyekszik előteremteni. Az ő agilitásának máris látható eredményei vannak, amennyiben a hiány napról-napra örvendetesen zsugorodik, mert a gyűjtés folyik városszerte és senki sem zárkózik el, aki csak ismerte Pólya Tibor-t, az ő szeretetre méltóságát és igaz művészetét.”26 Úgy tűnik azonban, hogy a lelkes szavak, az ígérgetések, az őszintének tűnő nekibuzdulások azonban mégiscsak „frázisok” maradtak, tetté nem érettek. Mert e jó szándékot, de nem realitást tükröző cikkek lecsengése után hosszú ideig-évekig a „városkedvenc” művész alkotásai meg sem jelenjennek azok előtt, akiknek szinte névre szólóan dolgozott: a szolnokiak előtt. Nem szerepeltek (igaz más elhunyt festők sem!) a művésztelep negyvenesztendős jubileumi kiállításán, sem egyéb telepi kivonulásokon egészen Pólya Tibor utolsó képe a Tisza-parton 24 Nemzeti Jövőnk, VI. évf. 1938. augusztus 24. 2. p. 25 HARASZTI Pál: A művésztelepi kiállítás. Szolnok és Vidéke, XX. évf. 1938. szeptember 11. 2-3. p. 26 Szolnok és Vidéke, XXIII. évf. 1941. március 5. 2. p. 595
