Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Keményfi Róbert: Tárkányi birsalmaleves
A könyvtáralapítás és könyvgyüjtés terén Thaddens Peithner szerzett elévülhetetlen érdemeket Selmecbányán. Ő is leszögezte, hogy az oktatás elengedhetetlen kelléke a jó könyvtár és az ásvány-kőzetgyűjtemény. 1773-ban Prágából Selmecre hozatta azt a 171 bányászati-kohászati művet, melyet eddigi egyetemi tanársága idején gyűjtött. így mintegy másfélezer kötetet kitevő könyvtárat épített ki, melyet természetesen Peithner előtt és után is gyarapítónak az akadémia tudós tanárai, többek közt Jacquin, Poda, Scopoli, Delius és Thierenberger. Könyvebeszerzési jegyzékeik az utókor számára is fennmaradtak. Hont megy 20. század elején megjelentetett monográfiájában is említik természetesen a bányászati és erdészeti intézet nagy könyvtárát, amely akkor 16 470 kötetet tartalmazott. 1919-től az akadémia Sopronban működött, később a bányász- és kohászképzés Miskolcra került. Az „ősi selmeci alma mater örökségén” tehát Sopron és Miskolc osztozott. A selmeci akadémia egykori könyvtárának „páratlanul gazdag bányászati-kohászati és természettudományos gyűjteményét” ma a Miskolci Egyetem „muzeális védettségű” anyagaként őrzik és mutatják be (Zsámboki L., 2002. 36. L). Külön könyvtára volt Selmecen a Magyar Királyi Bányászat és Erdészeti Főiskola Ifjúsági Kör-ének. 1912-ben adták ki Stubna Viktor és Kintses Gyula összeállításában a könyvtár Pótjegyzékét, amely 2447 tételszámról ad hírt. A könyveket a következőképp rendszerezték: Szépirodalmi munkák (I. a.: Elbeszélések, regények, novellák magyar íróktól; 1. b.: Elbeszélések, regények, novellák idegen íróktól; I. c.: Költői művek, színdarabok; I. d.: Magyar remekírók, díszművek, albumok). Ismeretterjesztő művek, szakmunkák. Folyóiratok/ III. a.:Szépirodalmi tartalmúak; 111. b.: Ismeretterjesztők, szaklapok). Selmecbányán jelentős gyűjteményekkel, könyvtárakkal rendelkeztek a középiskolák is. Az evangélikus gimnázium, a későbbi híres líceum 1528-tól működött a városban. Történetét az egykori igazgató, Breznyik János (1815 - 1897) kiváló pedagógiai szakíró és tudós tanár is feldolgozta. Breznyik maga is gazdag és értékes könyvtárral, illetve ásványgyűjteménnyel rendelkezett, melyet később iskolájára hagyott. Úgyszintén a líceumra hagyta könyvtárát a Mikszáthot is oktató Suhajda Lajos tanár. A tanintézet könyvtáráról a Borovszky-monográfiában azt olvassuk, hogy annak alapítási éve ismeretlen, startalma 5350 kötet. Az adat valószínűleg nem egészen pontos, hisz már a Breznyik János szerkesztette, 1884-ben kiadott Értesítőben arról írnak, hogy „A közönséges könyvtárban van 5340, a Petőfi Körében 3030, az ifjúsági németben 1602, a tótban 1010, összesen 11 582 kötet. ” A líceum gazdag tanári- és diákkönyvtárát ma a Szlovák Bányászati Múzeum Kamaragrófok-épületében őrzik. A Selmecbányái Királyi Katolikus Nagygimnázium alapítási évét a legtöbb irodalmi forrás 1649-re teszi. Kezdetben a jezsuiták, majd a piaristák működtették, s az iskola országos hírű gyűjteményei közül a növénytani, az ásványtani és az állattani volt igen gazdag. Levéltára szintén sok értékes dokumentumot tartalmazott, s könyvtára is jól kiépült. Az iskola Panek Ödön igazgató által szerkesztett, 1896-ban kiadott Értesítőjéből tudjuk, hogy az állattani gyűjtemény, amely főleg emlősöket, madár-, hüllő-, hal-, csiga-, kagyló- és rovarféléket, illetve tojás- és fészekgyűjteményeket tartalmazott, 5608 darabból állt. A növénytani gyűjtemény 12 456 darabot tett ki. Itt jegyezzük meg, hogy az iskolának olyan kiváló biológiatanára volt egy időben, mint Pachinger Alajos (1846— 575
