Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Keményfi Róbert: Tárkányi birsalmaleves
dell-tárvó\ a Selmecen gyakorta megforduló külföldi utazó szakemberek elismeréssel, sőt csodálattal szólnak. Az 1770-es évtől az akadémia modell szükségleteinek kielégítésére külön mechanikust alkalmaztak" (Zsámboki László: Két és félévszázad a bányamérnökképzés szolgálatában. In: Emlékkönyv az akadémiai képzés megszületésének évfordulóján. Selmecbánya 1762. Miskolc-Kosice, 2002., 35. L). A Selmecbányán felállított gépekről, model lekről, azok gyűjteményéről P oda Miklós írt először összefoglaló művet, amely a Miskolcon őrzött Selmeci Műemlékkönyvtárban ma is megtalálható, s amely Zsámboki László szerkesztésében nemrégiben magyarul is megjelent. Poda professzor már Grazban természettudományi múzeumot alapított, Selmecen pedig modellek egész sorát készítette, hogy szemléletesebbé tegye az oktatást (Csáky K„ 2003., 138-139. L). Elsősorban az oktatás célját szolgálta Selmecen az az ásvány- és közetgyüjtemény is, melynek kialakítását még Jacquin József Miklós kezdte, majd Scopoli János Antal (Scopoli,Giovanni Antonio, 1723-1788) „fordított rá nagy energiát, részint a hazai ásványok szisztematikus gyűjtésével, részint külföldi ásványok beszerzésével" (Zsámboki L., 2002. 35. L). A jól megalapozott gyűjteményt a kincstár is támogatta: 1774-ben megvásárolta az akadémia számára Thaddeus Peithner mintegy kétezer darabos gyűjteményét. A kiváló tanárok példáját követte Rupprecht Antal is, aki „hogy tekintélyét és kiterjedt nemzetközi kapcsolatait használja föl a gyűjtemény gazdagítására: a birodalom bányaigazgatóságai saját területükről, rendezett és földolgozott anyagot küldenek Selmecre: a Bécsbe akkreditált diplomatákon, s a birodalom külföldi képviseletein keresztül - még az óceánon túli országokból is — áramlanak az ásvány- és kőzetritkaságok Selmecre. Rupprecht megfeleő csereanyagot küld, sőt egész, rendezett gyűjteményeket (Párizs, Milánó stb.) ” (Zsámboki L, 2002. 35. I). Kiemelten kell szólnunk az akadémia könyvtárától melynek „magját a Berg Schola 298 kötetből álló gyűjteménye adta”. A könyvtár valójában tehát egyidős volt a fenntartó intézménnyel. Zsámboki László idézi a Selmeci Műemlékkönyvtár történetét feldolgozó kötetében a tanintézet-alapító leirathoz csatolt Instrukció IV. pontját, amely többek közt a könyvtáralapítás fontosságát hangsúlyozza: „ A Scholarok tudásuk erős fundamentumát a bányászati-kohászati könyvvek teljes figyelmességgel történő tanulmányozása révén rakhatják le; ezért a főbányahivatali igazgató gondoskodjék arról, hogy az iskola részére ajánlott, kifejezetten idevágó tanulmányokkal foglalkozó authorok alább felsorolt möveit kincstári költségen szerezzék be; először a Corpus iuris et systema rerum metallicarumot, aztán Hertwig Christoph compendium formájában megjelent Berg-Buchját, továbbá Rössler-től a Speculum metallurgiáé politissimum-ot, valamint Ercker Lazarus Aula subterranea-ját és nem utolsó sorban Voigtei Nicolaus-tól a Geometria subterranae-t... ” (Zsámboki László: A műszaki felsőoktatás első könyvtára Magyarországon 1735-1985. Selmecbánya-Sopron-Miskolc, 1989. II. L). Selmecen tehát már az első könyvek közt ott voltak a kor vonatkozó tudományának legfontosabb művei, hisz a könyveket és a könyvtárat itt is „épp olyan oktatási eszköznek, segédletnek tekintették, mint a bányászkohász szakemberek képzéséhez nélkülözhetetlen ásvány-kőzet gyűjteményt, a bánya- és kohószerkezetek, gépek működő modelljeit tartalmazó szertárt, a hallgatók kémiai-kohászati laboratóriumát gazdag felszerelésével, a bányaműszerkezeteket, rajzeszközöket stb. ” (Zsámboki L., 1989. 18. I). 574
