Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Keményfi Róbert: Tárkányi birsalmaleves
(1796-1871). Ő fedezte fel és ismertette először a legnagyobb magyar prédikáció- és legendagyűjteményt, legterjedelmesebb kódexünket, melyet róla neveztek el Erdy-kódexnek. Ennek szerzője a Rómát is megjárt szerzetes, Karthauzi Névtelen. Az 1527-ben befejezett kézirat tulajdonképpen vasárnapi szentleckékhez és evangéliumokhoz írt prédikációgyűjtemény. Amennyiben magyar szenteket is érint, a legendákon alapuló szöveggyűjtemény történelmünkről is szól, magyar nyelven először (A fent említett személyiségekről lásd részletesebben a Csáky Károly: Honti arcképcsarnok című művében közölt portrékat. Dunaszerdahely, 1998 ). A pálos rend az Anjouk uralkodása alatt Jutott virágzásra” Magyarországon, így az Ipoly völgyében is. A márianosztrai pálos kolostort 1352-ben alapította Nagy Lajos király. A kultúra és a tudomány terjesztésében a pálosok szintén nagy szerepet vállaltak, hisz volt, amikor Nosztrán háromszáz rendtagjuk is tevékenykedett. Több tudósuk tanított például a nagyszombati egyetemen, s ott találjuk őket az iskoladrámák szerzői s a nemzeti irodalom szervezői közt is. Nosztrán is jártak, illetve hosszabb-rövidebb ideig tartózkodtak az olyan ismert rendtársak, mint Ányos Pál, Virág Benedek vagy Verseghy Ferenc. A selmeci iskolák s azok gyűjteményei A közgyűjtemények kialakulása és szerveződése igen szorosan kötődött a különféle világi intézményekhez is. Hont megye ezeknek sem volt szűkében, legyen szó például akár a középfokú vagy a felsőfokú oktatásról. Ha a volt megye szabad királyi városát, Selmecbányát említjük, sokunknak azonnal eszébe jut a hajdani híres Bányászati és Erdészeti Akadémia. S akkor hadd mondjuk el,hogy az 1735-ben alapított selmeci bányatisztképzőnek már a kezdetekkor akadémiai jellege volt, hisz első tanárai közt olyan neves személyiségek akadtak, mint Mikovíny Sámuel (1700-1750), a világhírű térképész és matematikus, Magyarország nagy polihisztora; Jacquin Miklós József (1727-1817) vegyész, botanikus és orvos, az akadémia első tanszékének professzora, a világhírű kémiai -kohászati laboratórium kiépítője; Poda Miklós (1723-1789), az intézet európai színvonalú matematika-fizika-mechanika tanszékének professzora, aki csillagvizsgálót alapított és megszerkesztette a selmeci bányagépekről szóló első könyvet. De említhetnénk még a feltaláló, tanszékvezető és tankönyvíró tudóst, Delias Tragoutt Kristófot (1729-1779); az Észak-Hontban létesített és világhírűvé vált amalgámozó üzem vezetőjét, Rupprecht Antalt {1748-1814); a magyar nyelvű műszaki szakoktatás úttörőit: Illés Nándort {1836— 1907), Péch Antalt (1822-1895) és Fekete Zoltánt (l 877-1962). S akkor még nem szóltunk az iskola történetét megíró Pauer Jánosról (1846-1904) vagy Mihalovits Jánosról (1877-1939); a könyvtáralapító Johann Thaddens Peithnerről (1727-1792); a selmeci erdészeti oktatás megteremtőjéről és európai hírű szakemberéről, Wilckens Henrik Dávidról (1763-1832). A kiválóságok felsorolása megközelítőleg sem teljes, nem is lehet itt célunk a teljességre való törekvés. (Az intézetről, annak történetéről és tanárairól részletesebb képet adtam a Híres Selmecbányái tanárok című könyvemben. Dunaszerdahely, 2003.) Csak némiképp érzékeltetni szerettük volna ama előzmények egyikét, amely a híres iskolai közgyűjtemények kialakulásához vezetett. Az iskola tangyűjteményei közül itt csupán néhányról szólunk röviden. Az intézet történetének kiváló kutatója, Zsámboki László írja, hogy: „A gépészeti-mechanikai mobil,
