Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Keményfi Róbert: Tárkányi birsalmaleves
Csáky Károly HONT MEGYE KÖZGYŰJTEMÉNYEINEK KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE Bevezetés Ha elfogadjuk ama megállapítást, hogy a magyar műgyűjtés kezdetei valójában a középkorba, a humanizmus idejébe nyúlnak vissza, akkor ez a Hont megyei közgyűjtemények kialakulására is érvényes. Hisz a Felvidék s azon belül a történelmi Magyarország legrégibb vármegyéje, a Szent István korában szerveződött Hont szerves része az egyetemes magyar politika- és művelődéstörténetnek. Annál is inkább, mivel tájainkon igen korán alakultak a szerzetesrendek, felépültek azok kolostorai, amelyek aztán a katolikus hitet szolgálva a tudományoknak, a művelődésnek is bölcsőhelyeivé váltak. S az is köztudott, hogy ez idő tájt elsősorban a szakrális intézményekben folyt egyfajta gyűjtőtevékenység, amely mindenekelőtt az ereklyékre és a klenódiumokra, no meg természetesen a kódexekre, könyvekre, festményekre terjedt ki. A feltételezhetően gazdag középkori gyűjtemények: könyvtárak, kegytárgyak és festmények együttese sajnos, nem maradt együtt, hisz ismerjük sorsfordulós történelmünket: a török- és tatárdúlást, a vallási villongásokat, az ideológiai- és pártharcokat stb. így csak az adott szerzetesrendek korai létrejöttéből, az egyházi, egyházpolitikai életben, a közigazgatásban és a kultúrában betöltött szerepük alapján tudunk következtetni gyűjteményeink gazdagságára. A megye szerzetesrendjei Köztudott, hogy a vármegyét Hont lovagról nevezték el, aki Gizella királynéval jött az országba, s kíséretükben volt Pázmán is. Mindkettejük nagy szerepet töltött be a kereszténység „megerősítésében”, illetve abban, hogy az új vallás az Ipoly völgyében is egyre inkább terjedt. Kézai Simon szerint I. Istvánt Hont vezér „ övezte fel német módra karddal a Garam foly ónál”. Ezért természetesen a királytól nagyobb birtokot is kapott, s a leszármazottak, a Hontpázmányok vagyonát később Szent László király is gazdagította, hisz annak nővérét, Zsófiát Hont dédunokája, Lumpért comes (Lambert ispán) vette feleségül. A királytól nyert s a más úton szerzett birtokai legnagyobb részét Lampert aztán az általa alapított bozóki monostronak adta. Hont megye területén tehát már 1135-ben létrejött az első nagyobb egyházi intézmény, a bencés apátság. IV. Béla 1262-ben kiadott megerősítő okleveléből megtudhatjuk, hogy ekkor már premontrei prépostsággá alakult a központ, melynek birtokai egészen Korponáig értek. A gyakori birtokpereknek „köszönhetően” a gazdag kolostorral kapcsolatosan a középkorból viszonylag sok oklevél maradt fenn. A viszálykodások és a hadszíntérré válás során azonban az apátság értékeinek jelentős része elpusztult. A korabeli megyei sajtóból értesülhetünk arról, hogy milyen értékes festmények lehettek egykor e helyütt. 1902-ben Kubányi Lajos festőművész hét képet adott az akkor szerveződő Honti Múzeumnak. A portrék - mint a sajtóban olvasható - „ azon festmények 571
