Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Keményfi Róbert: Tárkányi birsalmaleves
A Szilády által bővebbre engedett levelek egyik központi témája a család, a rokonság. Az idősödő nyomdatulajdonos sok szeretettel és féltő gondoskodással küldi csomagjait és írja leveleit távol levő fiainak és rokonainak. Évtizedekkel felesége halála után is sűrűn ír a Debrecenben lakó „Édes Mamának”, azaz anyósának.9 A szerteágazó rokonság tulajdonképpen rajta keresztül tájékozódik a többiekről, ő hozza-viszi levelei által a híreket, ő fogja össze az atyafiakat, szervezi a rég nem látott rokonok, ismerősök találkozóit. Eleven kép rajzolódik ki bennünk e levelek olvastán a Pestre szívességből csomagokat szállító tyúkos kofákról, a város pesti házáról, a tavaszi pesti vásárról, amely találkozási alkalom is a távol élő rokonok számára. Többször megemlékezik írásaiban házvezetőnőjéről és gondozójáról is, mint pl. 1854. október 18-án Czere Benjáminékhoz írt soraiban: „No de ugyan hova is irkátok én ennyit? - Időm van s jó vénám most úgyis van hozzá az esteli órán. Künn a’ hideg esső csapkodja ablakaimat, de benn a jó meleg szobában pipa szó mellett csak halad az irkálás. — Hanem kezdek szomjazni, s úgy tetszik mintha ehetném is volna: tehát csak bemegyek lakosztályomba s majd a jó Zsuzsánna rak eleibem valami keveset - de jót, 's nyájas ábrázattal. Most hát áldjon meg Isten m indnyájatokat. Csókolom Kedves jó húgomat, a körmönfont kis gazdával, - s veled együtt - maradván szerető testvéred. Ui. Odabenn mondá Zsuzsánna hogy a ’ tököt olly jól befutott kemenczében kell ám megsütni, mint a’ milyenben a’ kenyér is megsül. — Mondja azt is, hogy jó tököt nem mindenki tud sütni. ”10 A három évtized levéltermése szól a korabeli háztartásokról, a gazdálkodásról, élelmiszerekről és gasztronómiai tapasztalatokról, a helybeli piaci kínálatról és a vásárok szerepéről is. Szilády Károly foglalkozása, műveltsége, világlátottsága és életvitele tekintetében kiemelkedett a mezővárosi közegből. Tapétázott falú szobájában hasonló mintázatú textilhuzatot kaptak az ülőbútorok, külön könyvtárszobája volt, íróasztalán külföldről hozatott lámpa állt, modern kályhával fűtött, udvarán egészséges vizet adó kutat fúratott, és ő volt az országos lapok egyik (vagy egyetlen) kecskeméti előfizetője. Háztartása és étkezése azonban inkább a hagyományos paraszti gyakorlathoz igazodott. Nagy tiszteletben tartotta a népi tudást és az előző generációk tapasztalatait, amelyeket maga is gyakran alkalmazott, sőt feljegyzésre is érdemesnek tartott. Ételről-italról alkalmanként több oldalas fogalmazványokat írt, de a fogyasztásban mindig a mértékletességet hangsúlyozta. Felesége halála után a háztartási munkát fizetett gazdasszonya végezte, akit - annak férjével és gyermekeivel együtt - szinte családtagként becsült. A hagyományos konyha egész esztendőre szóló élelmiszer alapanyagát jelentette a sertéshús és szalonna. A november 30-án, András napján kezdődő disznótorok az esztendő jeles napjai közé tartoztak minden egyes családban és említést érdemeltek a mezőváros nevezetességeinek sorában is. Szilády minden esztendőben gondoskodott a kamra feltöltéséről, de ő maga ekkor már nem tartott sertéseket. Mint egyik levelében írja, Debrecenből való kijötte óta nem is vágott sertést. A húst és a szalonnát kecskeméti gazdáktól vásárolta meg. A vásárláskor az árak mellett a minőséget, a háziak tisztaságát és becsületességét mérlegelte. Ez volt a fő szempontja akkor is, amikor pesti rokonai számára adott tanácsokat kecskeméti sertésvásárlásaik ügyében. Szilády Károly kecskeméti működésének idején kezdődött az a később egyre szélesedő gyakorlat, hogy a 9 Konyári Kenéz Józsefné Kiss Máriának. Szilády édesanyja, Csépán Zsuzsánna 1829 márciusában, édesapja, Szilády Péter 1829 novemberében halt meg. ' 10 BKMÖL, Conceptek. 1854. okt. 18. 566
