Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Jeney-Tóth Annamária: "Attam asszonyunk asztalára", avagy fejedelemasszonyok kíséretük és étkezéseik Kolozsvárott a 16-17. században
Jeney-Tóth Annamária „ATTAM ASSZONYUNK ASZTALÁRA” AVAGY FEJEDELAMASSZONYOK KÍSÉRETÜK ÉS ÉTKEZÉSEIK KOLOZSVÁROTT A 16-17. SZÁZADBAN (Vázlat) Vallomással kell kezdenem: két dolog is apropóját adhatja, ha egy néprajzos kötetben a levéltáros a fejedelmi udvartartásról ír. Az egyik, hogy Nagykőrösön már a Nagy Tanárikar egyik jeles tagja Arany János tanártársa, Szilágyi Sándor is foglalkozott az Erdélyi Fejedelemség forrásainak közlésével, a másik, hogy muzeológus koromban Nagykőrösön Novak László igazgatóként támogatta Erdély-történeli kutatásaimat. „Bár az erdélyi fejedelemségnek rögzült székhelye, fővárosa volt, még kísértett a középkorias Reiseherrschaft, a nemcsak politikai, hanem gazdasági motivációjú utazás gyakorlata is. A főváros ellátási nehézségei városiasságának és központiságának fogyatékosságaira hívják fel a figyelmünket.” - írta Erdősi Péter Báthory Zsigmond udvaráról szóló kandidátusi disszertációjában.1 Valóban Kolozsvár városa sem véletlenül íratta a városi könyv külön fejezetébe a fejedelem itt tartózkodásai idején a kiadásokat, ezek részben levonhatók voltak a város évi rendes taxájából, adójából. A város előre - idejében - elkezdte a felkészülést a fejedelem bejövetelére. Ahogy a vezető tisztségviselők (bíró, királybíró) hírt kaptak felőle, hogy érkezik a fejedelem ill. feleségének kísérete mind a város felső, mind pedig az alsó tanácsa megkezdte az előkészületeket, és határozatokat hoztak felőle, majd ezt követte az élelmi alapanyagok begyűjtése. A város közgyűlése még 1561-ben hozott határozatot, mely szerint: Jövőben a királyon és a kancelláron kívül ezüst kupát másnak nem ajándékoznak, sem három napi vendégséggel másnak nem gazdálkodnak”, majd 1564-ben sor került a kiegészítésére is: „a követeknek és más előkelőknek adjanak bort kannával, csirkét és hasonló eledeleket”.2 A fent idézett határozatok képezték az alapját a fejedelem és kísérete kolozsvári ellátásának. A fejedelmek feleségeinek kísértéről sokkal kisebb arányban állnak rendelkezésünkre a források, mint a fejedelmeket kiszolgáló személyzetéről, most mégis kísérletet teszünk arra, hogy bemutassuk röviden mindezt. János Zsigmondnak nem volt felesége, Báthory István felesége, Jagelló Anna pedig nem járt Kolozsváron. Mária Krisztierna fejedelemasszony Báthory Zsigmond felesége, 1596 májusában saját kísérettel jött a városba. A fejedelemasszonyok udvartartása ugyan jóval kisebb volt mint a fejedelemé, a városnak a kisebb kíséret ellátása nem mindig volt könnyebb, erről szól a következő számadáskönyvi idézet, melynek szerzője ifjabb Heltai Gáspár. Aki tipográfus volt valamint ekkor a sáfárpolgár, később a város jegyzői hivatalát is betöltötte. 1596-ban a fejedelemasszony látogatása kapcsán jegyezték fel tehát az számadáskönyvben, „megizentek vala, hogy úgy készülünk hozzá, hogy asszonyunk áldozó inne-1 Erdösi Péter: Báthory Zsigmond udvara. Budapest, 1997. Kandidátusi értekezés. Kézirat 58. 2 Jakab Elek: Kolozsvár története It. Budapest, 1888. 188. (továbbiakban: Jakab 1888.) 553
