Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Bartha Júlia: A kunok gyásza. A temetkezési szokások változása a Nagykunságon
időben volt a nagyszámú áldozatot szedő pestisjárvány, ami miatt temetőnek való alkalmas helyet kellett kijelölni újra. A belső régi temetőt 1711-ben nyitották és 1739-ig temettek bele, ez a mai városközponthoz közel volt, valószínűleg a Rákóczi-szabadságharc utáni újratelepülés után temettek ide.26 A római katolikusok temetőjét 1770-ben nyitották meg. A fákkal, leginkább tölggyel és akáccal, gesztenyével beültetett, kerítéssel és árokkal körülvett temetőkertek gondozásáról és a rend fenntartásáról a református egyház és a városok vezetői gondoskodtak. Az 1781-es vallási türelmi rendelet a katolikuson kívül más vallás számára is megengedte a templom építését, de amint az a nagykunságra (Karcagra) telepedett görögök esetében jól láthatjuk a város északkeleti határában, az ókatolikus temető mellett jelölték ki a görög temetőt 1801 -ben.27 A zsidó temető az 1854-ben alakult hitközséggel egy időben nyílt. A felekezeti temetők máig meghatározzák a nagykunsági városokat. Mivel a vidéket a vallási endogámia jellemzi, közös temetkezés csak nagyon ritkán fordult elő, a vegyes felekezetű házasságok csak a 20. század második felében szaporodtak meg. A vegyes felekezetű sírok rendszerint a temető szélén, vagy egy elkülönített részén kaptak helyet. Mivel a temetők kikerültek a városok szélére, a módosabb családoknak itt is lehetőségük volt családi sírboltokat, kriptákat építeni. Különösen Karcagon, Kisújszálláson és Túrkevén találunk nagyon szép kriptasorokat, amik meghatározzák a temetők képét. A temetkezési szokásokban a legnagyobb változásokat a tradícióit híven őrző Kunságon is a 20. század hozta. A temetkezési rítus a rokonsági foknak megfelelően meghatározza a temetési ceremónián résztvevők helyét. A jobb- és baloldal, a tiszteletbeli helyek jelentősége olyan eleme a keleti kultúrának, ami független a vallástól. A Kunságon rokonok a temetési szertartás megkezdése előtt úgy állnak a nyitott koporsó mellé, hogy a halott jobbján a nők, balján a férfiak. A halott feje felől a közvetlen rokonok, tőlük távolodva pedig a rokonsági fokoknak megfelelően a többiek. A szokás csak az utóbbi években kezd halványulni, főleg a városból elköltözők, illetőleg az urnás temetkezések okán, de a ma élő idősek még tudják ezt a rendet. A református közösségekben a család és a jóismerősök, szomszédok gondoskodtak a temetés megszervezéséről. A halottat a tisztaszobában ravatalozták fel, otthonról kisérték az utolsó útjára, a búcsúztató szertartás az udvaron zajlott. 1961-től rendelet tiltotta meg a háztól való temetést, a temetőkben felépültek a ravatalozók, ahol ilyen nincs, a sír széléről búcsúztatják a holtat. A katolikus cigányok körében még napjainkban is szokás a virrasztás. Néhány temetés alkalmával zeneszó is hangzik a koporsó mellett, ha az elhunyt úgy rendelte, hogy utoljára húzzák el a nótáját. Rendszerint ismerőst kértek fel arra, hogy funerátor legyen, szervezze a temetést. Kisújszálláson az 1970-es évekig szokás volt funerátort felkérni, aki felkereste a papot, vagy beszerezte a temetési iratokat, megvásárolta a szükséges dolgokat, koporsót, szemfedőt, fejfát vagy névtáblát. Sírhúzónak a szomszédok mentek. Karcagon még az 1960-as években is szokás volt a temetésre lapáttal menni és segíteni az elhantolást. Utóbb temetkezési vállalat alakult és úgymond hivatalból intézkedtek a temetésről. A rendszerváltást követően vállalkozási formában működnek ezek a vállalatok. 492 26 ElekGyörgy 2007. 140. 27 Elek György 2007. 141.
