Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Bartha Júlia: A kunok gyásza. A temetkezési szokások változása a Nagykunságon
Gyász A szokásos gyászidő egy év, de ezen belül hat héten át tartó mélygyász jellemzi a Nagykunságot. Ez idő alatt a közeli hozzátartozók feketében járnak, tartózkodnak a szórakozás minden fajtájától, a csendes visszavonulás jellemzi a családokat. A mélygyász letelte után lassan visszatérnek a rendes életritmushoz, csak az viseli a gyász mindenki számára látható jelét, a fekete gyászruhát, aki nagyon közeli rokonsági fokon állt az elhunyttal. A családok körében ma is szokás gyászszalagot tűzni. Rendszerint valamelyik oldalági rokont, unokatestvért kérnek fel (aki ismeri a hozzátartozókat), hogy fekete selyem gyászszalagot tűzzön a rokonok ruhájára. A valamikor temetési zászló szép emléke ez a gyászszalag a temetkezési kultúránkban. Az urnás temetés idegen a kunsági reformátusoktól. Hiányzik a halott - mondják. Személytelenné válik a temetés, s bár mindenki siratja a maga halottját, nehezen tudják elfogadni a hamvasztásos temetkezést. Kolumbárium eddig nem létesült még a nagyobb városokban sem. Kisújszálláson van ugyan az urnás sírokra példa, kisebb méretű sztélét és fedett, műmárvány sírt készítenek már előre amit majd meg lehet váltani, de ennek már semmi köze a nagycsaládos temetkezéshez, amit pedig a nagykunsági városok temetője olyan szépen megőrzött. Az urnás temetés egy másik kérdést is felvet. Egyre többen viszik haza hamvakat s a családi házhoz tartozó kertben teszik le, vagy a házban tartják vitrinben. (Arra is van példa a Jászságból, hogy a lakásban külön kis szentélyt létesített a család az elhunytnak.) Erősen átalakulóban van a temetkezés kultúrája a Nagykunságon. A tradíciók fellazulásához nyilván az is hozzájárult, hogy a szocializmus korszakában visszafogott társadalmi szerepet töltött be az egyház, az egyházi temetési szertartást is gyakran társadalmi temetés váltotta fel. A sablon búcsúztató-szövegek mögött csak ritkán sejlett fel az elhunyt emberi jelleme. Napjainkban mindkét temetési ceremónia megvan. Az egyházi temetési szertartás visszatért a hagyományokhoz, minden név szerint felsorolt rokontól és ismerőstől elbúcsúztatja a pap a halottat s közösen énekelt zsoltárokkal kísérik utolsó útjára. Fenséges, méltóságteljes az egyházi temetés. Sírjelek A sírjeleket történetiségükben csak az összehasonlító néprajzi adatokkal tudjuk vizsgálni. A sírjel funkciója, amint az a szó jelentése is mutatja, jelzés, megjelölés, ami ha a közösség fontosnak tartja, akkor rovásokkal, mintával, vagy sírfelirattal megemlékezik arról, 493 Házi szentély
