Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Kovács László Erik: A köröstárkányi temetőút változástörténete
vészreakciót 2001. szeptember 11-ét követően rögzítették debreceni diákok és kutatók, amikor Románia-szerte pánik söpört végig. Ekkor Nyégerfalván és Köröstárkányban is deszkákkal kezdték el beszögelni az ablakokat, hogy felkészüljenek az esetleges támadásra. Terepnapló 2. nap: 2005. 10. 30. délelőtt (vasárnap) „A legelőre vonuló csordát hívó tülökhangra kelek, nyolc óra előtt pár perccel indul a házigazda két fejős tehene a pásztor után, miközben Csaba, a házigazda a ház előtt sepregeti a lehullott leveleket. A kiadós reggeli után, még van idő egy kis beszélgetésre az idős gazdával, F. bácsival. Rátér bánatára, ami miatt összeveszett a régi pappal, a református tiszteletessel. Ekkor F, mint ,,prézsbiter ”, tíz év kurátorság után szintén tíz éve viseli ezt a posztot, amikor a temetőhöz vezető út lezárása miatt a falu részekre szakad az eltérő vélemények miatt. A múltban a szorító helyhiány miatt ugyanis a falusi lakosság és az egyház hozzájárulásával kiosztották a templom körüli területet házhelynek, de megegyezés született a tiszteletes és a telektulajdonos között, hogy amíg református lélek lakik a faluban, a ház telkén elismeri az átvonulási szolgalmat, amely út az ősi temetőhöz vezetett a templomból. Mind a mai napig „kézből temetnek" itt, vagyis hat férfi rokon viszi át a halottat a házból a templomba, ahol a pap elbúcsúztatja, majd innen egyenesen viszik a temetőbe. Azonban az öreg szülők és nagyszülők halála után, az egyetemet végzett lány örökös elzárta az utat, valójában az udvaron átvezető sikátort a templom és a temető között, kerülő útra kényszerítve a falu lakosságát. A harminckét éve itt szolgáló református pap, aki három gyermekét iskoláztatta ki a falusiak pénzén, és akinek hivatalból kellett volna fellépnie a szolgalom elidegenítése ellen, azonban látszólag indok nélkül a falubeli ellenkezés ellenére a háztulajdonos mellett állt ki. Pártolta néhány híve is ebben a döntésében. Ezért hiába járt Ferenc a háborúban elveszettnek hitt telekkönyvi papírok és az írásos kontraktus nyomában még Nagyváradon is, nem léphetett a közösség ellen semmit. Az így tehetetlenné váló Ferenc megszégyenülve, de saját igazában bízva lemondott az egyházközségi tisztségéről, rövidesen pedig egészsége is meggyengült. Fia azonban a mai napon is mint kurátor segíti a régi paptól azóta megszabadult közösséget, és Ferenc felesége pedig mint gondnok viseli gondját a templomnak, a templomkertnek és a harangozást is ö irányítja. Ferenc azóta csak ritkán jár templomba, amit meggyengült egészségi állapotára fog. Érdekes viszont, hogy a területet elzáró asszonyka továbbra is részt vesz az istentiszteleteken. A temetőbe vezető út, ma az egyik mellékutca, aminek a végén keskeny ösvény kapaszkodik fel a dombtetőre, ahol közelebb esik az új rész, a régi „vacak” sírok pedig hátrébb a hegy teteje felé maradtak meg. A síremlékek szinte kizárólag kőből vagy márványból készült obeliszkszerű lapok, névvel születési és halálozási évszámmal, általában rövid idézettel, református kehely, vagy fűzfadíszítéssel, ABFRA felirattal láttak el. Kevés síremléket láttak el fényképekkel, ha találtam, ezek a halál előtt készült utolsó életkori helyzetben mutatták az egyént, vagy a házaspárt. A halottat akkor temetik a vacak temetőbe már, csak ha hitvese, vagy közeli hozzátartozója mellett akarják tudni. ” A Fekete-Körös völgyében leírt nemzetségi egymásmellé település, mely az idő előre haladtával a telekaprózódáshoz vezetett, a XIX. század végére, XX. század elejére teljes mértékben kimerítette a falu belterületi lehetőségeit. A református egyház ezért 466
