Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Kovács László Erik: A köröstárkányi temetőút változástörténete
egyébként főleg hadi utak mentén volt megfigyelhető. Házigazdánk szerint, a nagy pléhajtó, a házi pálinkát főzök oltalmára is emelődhetett, hiszen helybeli sosem kopogtat, csak belép az ismerőshöz, ha pedig finánc zörget, még mindig van idő levenni a kisüstről a csöveket, és azt mondani, hogy az állatoknak főzik a takarmányt." A köröstárkányi szorgalom és gazdasági siker fokmérője generációkon keresztül egészen a XX. század kollektivizációs szerveződéseiig a megszerzett földbirtok nagysága volt. Tárkányiak birtokoltak földet a környező településeken is, aminek megművelését, akárcsak a Fekete-Körös középső völgyében fekvő Gyantán is, a szomszéd falvakba telepített románokra bízták. A köröstárkányiak gazdasági sikerességének XX. századi eredője a melegházi zöldségtermesztés, elsősorban a paradicsom és a paprika primőráru előállítása, amit aztán a házhoz jövő nagykereskedőknek, felvásárlóknak adnak el. A melegházak előzményeként tekinthető az 1950-es évekből fennmaradt fénykép tanulsága szerint a gátakkal kialakított öntözéses, melegágyas bolgárkertészet. Ennek termékeit az asszonyok még maguk szállították a hajnali autóbuszjáratokon a távolabbi nagyvárosokig. A zöldségtermesztés az 1960-as évek végétől kezdett hódítani a faluban, mikor felállították az első faszerkezetű, sátortetős fóliasátrakat. Az egymás mellett sejtszerüen sorakozó házak és a hozzájuk kapcsolódó hátsó kertek jellege, melyeket a telken keresztben felépített szárazcsűrök választanak el, meghatározták a fóliasátrak elhelyezésének és méretének lehetőségeit. A hátsó kertekben felépített fóliasátrak általában hat méter szélesek, belmagasságuk 2-2,20 méter, hosszúságuk pedig maximum 30 méter. A köröstárkányiak a tiltott pálinkafőzés veszélyeiből eredő óvintézkedésnek tartják szárazkapuikat, szorosan egymás mellé épített házaikat és a telken keresztbe fordított csűrökkel kialakított erődszerű belső udvarokat. Azonban ma már legalább ekkora jelentősége van a melegházakból származó primőráru mennyiségének eltitkolásában. Míg a lakóház tisztaszobájának státusztárgyai mindenki előtt, így előttünk is nyilvánosak voltak, addig a melegházban termelt paradicsom és paprika mennyiségének kérdése is már tabunak számított. A termelés fortélyait szintén bizalmasan kezelik, akárcsak a leszüretelt zöldségek utóérlelésének módját. A zöldségtermelésből eredő többletjövedelem hozzájárult Köröstárkány gazdasági vezető szerepének fenntartásához a felső völgy falvai között. A többletjövedelem révén a tárkányi lakosok a rendszerváltozást követő változó vagy akár meg is szűnő munkalehetőségek mellett viszonylag biztonságos életkörülményeket tudtak fenntartani. Ennek záloga a gazdaságos termelés, jól szervezett értékesítés és az ehhez szükséges nyugalom volt. Az értekezés legtámadhatóbb volta éppen ennek a nyugalom szükségességének feltételezésében rejlik. Hiszen Köröstárkányban nem voltak a rendszerváltást követően etnikai alapú összetűzések, sőt a lakosság ünnepein külön súlyt fektettek a környező románság megtisztelésére, azáltal, hogy még a lakodalmi zenészeknek is lelkére kötötték a román nótacsokor beiktatását táncrendjükbe.5 A történelmi lecke, amely ennek szükségességét kialakította a helybeli lakosság lelkében éles volt és emléke mindmáig tart. 1919. április 19-én nagyszombaton virradt meg Köröstárkány és a szomszédos Nyégerfalva fekete napja, amikor a bevonuló román félkatonai alakulatok és katonaruhába öltözött civilek vérfürdőt rendeztek, aminek 89 ember esett áldozatul.6 Az áldozatoknak csak a rendszerváltozást követően tudtak emlékművet állítani a helybeliek. Azonban a tragikus történelmi tapasztalat mindegyre előbukkant a változások idején. Az egyik legutolsó 5 Danielisz E.: 2000. 6 Erdélyi Napló: 2004. 465
