Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Barta János, ifj.: Településszerkezet, foglalkozás és jövedelmek Zemplén megyében a 18. század végén

kérdésekben.5 Zemplén megyében azonban két másik - közel korabeli - forráscsoport is található. Itt ugyanis fennmaradt a II. József korabeli nemesi birtokösszeírás anyaga,6 amelyet a nemesek a legtöbb megyében a császár halála után megsemmisítettek, továbbá egy 1800-ban, a francia háború előkészületeként született nemesi jövedelem összeírás. Utóbbi 17 kategóriában sorolta fel a nemesi jövedelmeket,7 és bár a paraszti lakosság jövedelemforrásairól, megélhetéséről nem adott közvetlen tájékoztatást, azokra adataiból bizonyos fokig mégis következtethetünk. A lakosságszámra, társadalmi megoszlására a

II. József korabeli népszámlálás - közel fél évszázada nyomtatásban is hozzáférhető - adatai nyújtanak tájékoztatást.8

A megye tájegységeinek rendkívüli változatossága már a térképre pillantva nyilvánvalóvá válik. Zemplén legdélebbi, kissé nyugat felé elhajló csücske, amely közigazgatásilag a Tiszára támaszkodó szerencsi kerülethez tartozott,9 egyértelműen alföldi jellegű. Felfelé haladva a tokaji és a pataki kerület lankás hegyei adnak teret a világszerte híres hegyaljai szőlőknek.10 Az ettől keletebbre fekvő Bodrogköz még mindig sík, de helyenként vizenyős terület. Tovább haladva ezúttal északnak, a folyók-patakok által szabdalt ún. Tiszai Alföldet (az Ondava két partján) már egyenetlenebb felszín jellemzi, ami a megyét nyugaton határoló Eperjes-Tokaji hegylánchoz közelítve egyre változatosabbá válik. Északon, ahol a megye - kelet felé Ung vánnegye fölé is behajolva - kiszélesedik, a Keleti-Beszkidek magasabb, hegyesebb tájai következnek. A lakosság szerencséjére ezen hegyek magassága nem éri el a Kárpátok másutt oly magas ormait, a megye legmagasabb pontja a Beszkidekben 1221 méter, az Eperjes-Tokaji hegyláncban 1092 méter (mindkét csúcs - a Kremenáros és a Simonka - közvetlenül a megyehatáron van). A hegyvonulatok közeit nehéz megélhetést biztosító, mégis lakható völgyek szakítják meg. Az egyes tájegységek eltérései azonban így is elegendőek arra, hogy eltérő településformáknak és a gazdálkodás más-más ágának kedvezzenek.

A szerencsi kerület falvai, mezővárosai nagyjából 100 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedtek el. A Sajó és a Takta tiszai torkolatánál három település: Harkány, Kesznyéten és Szada 97, a többiek közül Zombor éppen 100, Szerencs 106 méteren feküdt. Településeiket - akárcsak szerte az Alföldön - a halmazos szerkezet jellemezte.

5 Zemplén megyei anyaga: Magyar Országos Levéltár, Helytartótanácsi Levéltár, Urbarialia. C 3250-C 3265.

6 Lelőhelye: Zemplén Megyei Levéltár, Sátoraljaújhely (a továbbiakban ZmLt), IV—3. Nr. 97. Zemplén vármegye II. József-kori közigazgatási iratai - Nemesi ingatlanok felmérése terményadózás céljaira. 1789-1790.

7 ZmLt, lV-5/e. Nemesi hozzájárulásokkal kapcsolatos összeírások 1664-1841. 5. sz. Nemesi birtokok és jövedelmek összeírása járásonként, 1800.

8 Danyi Dezső-Dávid Zoltán (szerk.): Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787) Budapest.

1960.

9 A megye közigazgatási felosztásában az 1777-től érvényben lévő kerületi beosztást vettem figyelembe, mert ennek 15 kerülete jobban alkalmazkodott az egyes földrajzi tájegységekhez, mint a-sajnos meglehetősen gyakran változó, és így nehezen követhető - más közigazgatási beosztások. A kerületeket így általában homogén tájegységekként kezelhetjük.

10 A Hegyalját zárt területté egy 1737-i királyi rendelet nyilvánította, amely megnevezte azt a 22 települést, amely tokajiként árusíthatta borát. E települések közül 20 feküdt Zemplénben: Erdőbénye, Golop, Keresztúr, Kisfalud, Kis Toronya, Mád, Olaszi, Olaszliszka, Ond, Rátka, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szegi, Tállya, Tárcái, Tokaj, Tolcsva, Vámosújfalu, Zombor, Zsadány, további kettő pedig Abaúj vármegyében: Horváti és Szántó. (A 20 zempléni település a valóságban csak 19, mert Szegi a 18. század végén nem volt önálló község, hanem puszta. Neve is Pusztaszeg volt.) A filoxéra pusztítását követő szőlő-újratelepítések idején a Hegyalja területét kibővítették s a 20. század elejétől hozzá számították Bekecset, Legyesbényét, Makkoshotykát, Monokot, Szerencset és Szőlőskét. - Vö. Bodó Sándor: Tokaj-Hegy alj a, egy minőségi borvidék körülhatárolása. In: Ethnograhia, 1979. 487.

42