Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Kovács László Erik: A köröstárkányi temetőút változástörténete
A helyi politikai erőviszonyokat meghatározó érdekközösségek és érdekellentétek a romániai 1989-es rendszerváltást követően, köröstárkányi házigazdánk beszámolója szerint már dinamikus változásban mutatja azt a XIX. század végi, XX. század eleji közösségi összetartozást, amelyet 1991 nyarán Keményfi Róbert vizsgált.4 A névbokrok tükrözte patrilokális endogám közösséget a századfordulón még a nagycsalád felnőtt tagjainak egymás mellé települése jellemezte, amely sok esetben osztott porták kialakulásához is vezetett. A huszadik század végére már oldódott ez a nemzetiségen alapuló lokális elkülönülés. A huszonegyedik században már az érdekek azonos nemzetiségen, családon belüli polarizálódása is megfigyelhető, amely megmutatkozik a polgármester választás körüli ellentétekben is. A terepnaplóban említett három román lakosságú falu lakossága együtt sem éri el Köröstárkányét, így a választási eredmény tükrözi egyrészt a tárkányiak megosztottságát, másrészt a román polgármester elfogadottságát is. Terepnapló 1. nap: Köröstárkány, Románia 2005. 10. 29. este, 2100 „Az óvodába jelenleg 52 (!) gyerek jár, ÁLTALÁNOS ISKOLA pedig nyolc osztályban várja a falusi gyerekeket. Cs. elmondása alapján azonban, a tanári gárdával a mai szülők egyre kevésbé elégedettek, sőt olyan vélemény is elhangzott, hogy akár Belényesbe is elvinnék a gyereket egy jobb iskolába. A továbbtanulni vágyó fiatalok vagy szakmát tanulnak Belényesben, főleg az asztalos szakma népszerű a belényesi fafeldolgozó üzem közelsége miatt, vagy gimnáziumban tanulnak. Mindkét helyen már csak román nyelven van erre lehetőség. Nagyváradon működik magyar gimnázium, és felsőbb iskola is. Egyetemre a Partiumi Egyetemre, vagy Kolozsvárra mennek innen, azok akiknek szülei elég tőkével rendelkeznek a taníttatáshoz. Ezek a fiatalok rendszerint már nem jönnek vissza. ” A köröstárkányi fiatalok, a helyi terminus a házasság előtt álló húszas és harmincas éveiben járó korosztályt fedi le, a felsőfokú intézményekben való továbbtanulás évei alatt Nagyvárad vagy Kolozsvár relatív távolsága miatt elhagyják szülőfalujukat és egy más, ismeretlen normarendszer elsajátításával időlegesen vagy akár véglegesen kiválnak a közösségből, amelybe ma is éppolyan bonyolult a visszailleszkedés, mint azt a néprajzi szakirodalom hagyományosan leírta. A falut elhagyó fiatalok körébe tartoznak azok a külföldön munkát vállaló, képzettség nélkül elhelyezkedő többnyire kétkezi munkát végzők is, akiknek hasonló kulturális szakadékot kell áthidalniuk új élethelyzetükben. Terepnapló 1. nap: Köröstárkány, Románia 2005. 10. 29. este, 2100 „A házigazdák szerint itt még nem jelentős az ELVÁNDORLÁS. A köröstárkányiak szeretnek itt lakni. Egyfajta értékmérő, ha valaki tárkányi, büszkeség jellemezte őket a HÁBORÚ ELŐTT, amikor még a románokkal műveltették a földet. Akik közül aztán 1919 áprilisában, egy helyi szemtanú állítása szerint az a szabadcsapat verbuválódott, amely a helyi vérengzést véghezvitte. Ez a bosszúra visszavezetett magyarázatul szolgál az azt követő kétnapos fosztogatásra is. A tárkányiak egészen addig „ gerinces emberek voltak". Ezután jelent meg a faluban a szárazkapu, m int a védekezés első védvonala, majd a szorosan egymáshoz simuló zárt udvarok, a sejtszerűen záródó, visszahajló alaprajzú lakóházak, és a hátulról is kapuval zárható kert, mint megannyi kicsi vár. Ez az építkezés 4 Keményfi R.: 1994. 464
