Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Korkes Zsuzsa: Ajándékozási szokások változása a Galga menti lakodalomban
Korkes Zsuzsa AJÁNDÉKOZÁSI SZOKÁSOK VÁLTOZÁSA A GALGA MENTI LAKODALOMBAN „A polgári és/vagy egyházi esküvőt hagyományos cselekmények egész sora előzi meg, illetőleg követi. Egy részük az egyik társadalmi sejtből kilépést és egy másikba belépést megjelenítő, gyakran színjáték jellegű szokás, más részük mágikus eljárás, vannak pusztán szórakozást célzó elemek, és nem utolsósorban sor kerül ajándékadásokra, illetőleg egyéb anyagi kihatással járó cselekményekre.”1 Az ajándékozási szokások az elmúlt évtizedek során nagyon nagy változáson menetek keresztül. A mennyiségi és minőségi változásokon kívül a szokásokban is változások történtek. Új jelenségek váltották fel a régieket, melynek időpontja községenként változott. Fordulópontnak az 1940-60-as éveket tekinthetjük. A II. világháború előtt az ajándékozás mértéke elsődlegesen a két család, valamint a szükebb rokonság anyagi helyzetétől függött, míg napjaink felé haladva egyre nagyobb méreteket ölt ez, sokszor erőn felül is vállalnak a családtagok és a szükebb rokonság. A korábbi 50-60 fős lagzikkal szemben az 1980-as években már 200-300 személyt láttak vendégül. A meghívottak egyre nagyobb részt vállaltak a lakodalom költségeinek fedezésében és a fiatalokat is mindjobban segítették/segítik anyagilag. „A rokonság, ismerősök, szomszédok a lakodalmat egyfajta pénzbefektetésnek tekintik, amit egyszer ugyanolyan értékben vissza kell, hogy kapjanak. A lakodalmi meghívást az ajándékozással együtt viszonozni kell. Ellenkező esetben ez életre szóló sértődést eredményez. A kölcsönösségi viszony ilyenfajta ápolása segít a hagyományőrzésben, és a továbbiakban is életben fogja tartani a nagy 500-600 fős lakodalmakat.”2 A meghívottak tehát biztosak lehettek abban, hogy alkalomadtán ugyanezt az anyagi, ill. fizikai segítséget ugyanilyen mértékben visszakapják majd. Ajándékok adása az udvarlástól a lakodalom végéig végigkísérhető. Általános szokásként élt, hogy a legény búcsúkor, vagy vásárkor kifestett fakanalat vagy a sublót tetejére való „csecse-becsét” vásárolt a lánynak. Ha hosszabb ideig udvarolt a legény, akkor a lány születésnapjára, névnapjára nagyobb ajándékot, pl. vázát adott. A lány, akinek már komoly udvarlója volt, a farsangi bálra rozmaringos bokrétát készített. Hévízgyörkön „a legény megkérdezte, hogy megcsinálod nekem azt a bukrétát?” A rozmaringra pántlikát kötöztek, szombaton este elment a legény a lányos házhoz és akkor fölvarrták a kalapjához. Kartalon a lányok farsang vasárnapján fél méter hosszú aranyporos rozmaringot készítettek, amellyel körülfonták a legény kalapját. A lány keresztben a mellére is feltűzött egy ágat, így mentek együtt a bálba. Az udvarló nélküli leány is tett a mellére rozmaringot, és ha kedvére való legény kérte tőle, akkor feltűzte annak a kalapjára, ami már elkötelezettséget is jelenthetett. Ugyancsak aranyporos roz1 Sárkány Mihály: A lakodalom funkciójának megváltozása falun. Etlin. 1983. 2 Széman Zsuzsa: A lakodalom hagyományőrző szerepe és társadalmi funkciója Felsőtárkányon. Ethn. 1983. 293-294. 421
