Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Madaras László: Népmozgások az "avarkorban"
A kiskörös-vágóhídi temetőben megtaláljuk a jellegzetes „S” motívumot, s ennek a közösségnek a kiemelkedő társadalmi helyzete könnyen lehetővé tette, hogy egyik fiatal, tehetséges tagja közvetlen kapcsolatba kerüljön az öreg kagánnal, akár mint tanácsadó, akár mint családtag. A kagán életkoráról annyit, hogy az antropológusok véleménye szerint 60-70 év közötti korban hunyt el (H. Tóth-Horváth 1992. p. 121.). Itt lehet az a történelmi pillanat, amikor a Baján dinasztiát az újonnan érkezettek egyik tagja felválthatja a trónon, s megkezdődhet az a társadalmi bomlási folyamat, amelynek a végeredményét a VIII. század végén a territoriális hatalmi központok (Dunántúl, Alföld, Eszakkelet-Magyarország) és tisztségek (tudun, kagán, jugurus) formájában látjuk viszont a nyugati forrásokban. Ne feledjük, hogy az itt maradt népcsoport mellett jelentős katonai erő is állhatott, olyan jól képzett harcosokkal, akik ráadásul egy sor katonailag fontos helyet is felügyeletük alatt tartottak. Ugyanakkor az avar haderőt éppen Kuvrát verte meg több csatában. így az még inkább meggyengülhetett. Ami nem sikerült fegyverrel 630-ban, most jó politikával feltehetőleg igen. A Baján utódok helyére egy új bolgár-török uralkodó került a kagáni székbe. A felvázolt kép egy lehetséges történelmi forgatókönyv, minden régészeti és írásos forrásanyag lehetővé teszi, megengedi egy ilyen interpretáció felvázolását. Ugyanakkor gyorsan hozzá kell tennünk, persze lehetséges másféle kép felrajzolása is. Mindenesetre a következő évszázadban egy békés - sokak által tespedésnek mondott - fejlődés tanúi vagyunk, ennek a fejlődésnek a legfőbb mutatója a griffes-indás kultúra kialakulása, melyet olyan nagy — sokszor több ezer síros — temetőkből ismerünk, melyeket aligha értelmezhetünk másként, mint egy vegyes gondolkodást folytató parasztkultúra emlékanyagát. Semmi köze ennek a népességnek a Baján Kagán által vezetett lovas nomád nép életformájához. Újabb belső migrációs mozgások a 890-es évek tájáról adatolhatók, velük a Nagy Károly-féle hadjáratok, valamint az Avar Birodalom összeomlásának évtizedeiben kell számolnunk. Ekkor azonban olyan gyökeres változások következnek be, melyek ismételten teljesen átalakítják a Kárpát-medence etnikai képét. Az avarság első nagy - s talán a legsúlyosabb - vérvesztesége a 795. évhez köthető. Túl vagyunk Nagy Károly sikertelen hadjáratán (791 szept. -791. nov. eleje), s egy előttünk ismeretlen ellentét miatt a kagán és a jugurus összecsapott egymással. Belháborújuk nyomán nemcsak a két vezető, hanem az avar hadsereg elit alakulatai is megsemmisültek. Jól jellemzi az állapotokat, hogy ami nem sikerült Nagy Károlynak, azt Erik friauli herceg, alig 2000 lovassal még ezen év telén háborítatlanul véghezvisz. A téli időjárást kihasználva eljut a kagáni székhelyig, azt kirabolja, s szekerekre rakva az itt talált kincstárat kivonul Avariából. Az Avar Birodalom gyakorlatilag önmagát semmisítette meg, ugyanis mindezen események ismeretében a tudun Aachenbe ment, megkeresztelkedett, s országrészét felajánlotta Károlynak. 796 nyarán Pippin szintén elérkezik seregével a Dunáig - persze gyakorlatilag harcok nélkül -, ahol a megválasztott új kagán hódol előtte, gyakorlatilag a Dunáig Frank fennhatóság alá kerül Avarország. A végső csapást 803-ban Kun kán bolgár hadserege méri a még megmaradt tiszántúli országrészre, aminek következtében „a kagán és megmaradt népe” a frankokhoz 36
