Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Hála József: Néhány anekdota és történet a magyar néprajztudomány köréből
Láttuk a messze jövőben az elképzelt esetet drasztikus színekkel, de valószínű formában. Leírom, miképen láttuk. [...] Csak egyetlen baloldali padban ül egy excentrikus vézna ember, a ki kesernyés gúnyos arczczal hallgatja Steinackert. Ez Herman Ottó divatos parókával a fején, haja és pártja elhullott apródonkint, mindössze négyen vannak. Lejárt már az ingyen-mandatum kora, a lelkesedés az elvek iránt. Ok is csak nagy nehezen jutottak be, kivéve Hermant, ki egyhangúlag lett megválasztva Szent-Endrén. (Mert a szegény Szent-Endre már egy évtized óta nem kap jelöltet, úgy hogy kénytelen ingyen választani.) [...]'° Névnapi múzeum Az elsősorban Herrmann Antal fáradhatatlan szervezőmunkájának köszönhetően 1889. január 27-én megalapított Magyarországi (1896-tól Magyar) Néprajzi Társaság ugyanazon év november 16-án (szombaton) délután 5 órakor, Hunfalvy Pál elnökletével, a Magyar Tudományos Akadémia heti üléstermében rendezte meg első előadóülését, amelyre több fővárosi lap előzetesen felhívta az érdeklődők figyelmét. A Budapest „beharangozója” az alábbi módon, nyomdahibával jelent meg: A magyarországi néprajzi társaság holnap (szombaton) délután 5 órakor az Akadémia heti üléstermében tartja előadó ülését, melynek tárgyai: 1. József főherceg dolgozata a cigányokról. Felolvassa dr. Ponori Thewrewk Emil. 2. Török Aurél: Az anthropológiáról és a budapesti antropológiai múzeumról. 3. Herman Antal: Hazai névnapi [!] muzeum alapításáról. Az előadó ülést, melyre vendégeket is szívesen látnak, választmányi ülés követi." A nagyszámú érdeklődőt vonzó ülésről több újság is beszámolt.12 Ezekből is kiderül, hogy Herrmann Antal természetesen nem névnapi, hanem néprajzi múzeum alapításának fontosságáról értekezett.13 Kártyapénz a Néprajzi Társaságnak A Magyarországi Néprajzi Társaság szinte az első pillanattól kezdve anyagi nehézségekkel küzdött, ahogy Madarassy László főtitkár az 1929. január 30-án, a megalakulás 40. évfordulója alkalmából megrendezett rendkívüli közgyűlésen elmondott beszédében megfogalmazta: Távolról úgy látszik, hogy a Társaságból egy, az egész ország érdeklődését magában összpontosító hatalmas tudományos szervezet alakul. Fájdalom, a bennfentesek egészen mást láttak! Azt ugyanis, hogy a Társaság ezt az iramot sem szellemi munkával, sem anyagi erőkkel nem fogja győzni. A komoly szellemi munkához hiányzott az ethnológiai tanszékek mellett fölnevelődő fegyelmezett ethnológus gárda; az anyagiak terén pedig a minden megszervezett tudományos munka éltető forrása, a pénz. Állami támogatásnak a Rökk Szilárd-féle kultúralapból volt ugyan évi 300 forint biztos jövedelem. Ezen fölül azonban alig valami. 511 taggal indult a Társaság, de sem az alapító, sem a túlságosan alacsonyra szabott évidíjak nem folytak be. A magyar társulatitag már akkor sem vette komolyan a tagdíjfizetési kötelezettséget, azonkívül egy-egy tag már akkor is 7—8 más tudományos társaságnak is adózó alanya volt. Jól látta ezeket a bajokat maga az elnök Hunfalvy Pál is, aki az 1891. évi rendes közgyűlés elnöki megnyitóbeszédében ezeket 356
