Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Selmeczi László: Lehel vezér kürt mondája
utalt,43 amelyet Anonymus is felhasznált műve megírásához.44 Anonymus is és Kézai is a régi Gestából vette át, hogy Lélt és Bulcsút a németek felakasztották. Ide viszont népi hagyományból kerülhetett a vezérek neveivel együtt. Ugyancsak az ősgesztából származik a vezérek felelete, amely a császár kérdésére hangzik el, miért olyan kegyetlenek a keresztényekkel szemben. Az indoklás az Isten ostora motívum: Isten rendeléséből járnak el, úgyannyira, hogy maguk esnek fogságba és veszítik el életüket, ha ellanyhulnak kötelességük teljesítésében.45 Györffy észrevette, hogy a régi Gesta szerzője a hét honfoglaló vezér közül ötnek az alakját korabeli mondákból vette, s a vezérnévsorban szereplő személyek atyjának, ill. gyermekének a nevét csak akkor szerepeltette, ha azokat a monda tartalmazta. Lél és Bulcsú apja és gyermekei nem szerepeltek a mondában, következésképpen ő sem említette azokat.46 A XI. századi régi Gesta tehát tartalmazta a Lehel-monda egyes elemeit, kivéve a kürt jelenetet. A kürt jelenet azért sem szerepelhetett az eredeti Lehel mondában, mert a korai feljegyzések és hagyomány nem csupán Lehellel kapcsolatban említette a csatakürtöt, az nem egyedi Lél attributum volt. A kortárs Gerhard az augsburgi csatáról szóló tudósításában a következőket írta: „Közben ... Arnulf fia, Berthold a Reisenburg nevű várból a magyarok királyához jött, és értesítette őt a dicsőséges Ottó király megérkezéséről. Amint az ezt hallotta, megfúvatta kürtjét, amely az egész hadsereg előtt ismeretes volt, a kürtjeire az egész sereg felhagyott a város vívásával, és a királlyal való tanácskozásra sietve összejött. О pedig megbeszélve embereivel a helyzetet, Isten adományából abbahagyta a város elleni harcot, és a dicsőséges király ellen vonult azzal a szándékkal, hogy őt embereivel együtt leverje, és győztesként térve vissza a várost és az egész országot szabadon elfoglalhassa.”47 Gerhard szövege egyértelműen a magyar sereg fővezérét említi, aki Bulcsú volt, s akit a latin nyelvű forrásokban rendre rex címmel tüntettek ki. Egyértelmű, hogy a város ostromának időleges felhagyásáról is végső soron a seregvezér dönthetett. Az általa megfúvatott kürt hangja a sereg számára Bulcsú parancsait közvetítette. Ekkehard Sankt Gallen-i szerzetes (980/990-1056) szóbeli, kolostori hagyományok alapján, a magyarok szentgalleni kalandozásáról írván, többször említette a kürtjeleket, mint a csapatok közti kommunikáció eszközét: „... az erődítmény irányában fekvő erdőben a felderítők hirtelen kürtjei és nagy kiáltozás közepette sietve közelegtek. Jelentették, hogy fegyveres csapatokkal megerősített erőd található közelükben. A férfiak, egyedül hagyván a kolostorban a klerikust és Heribaldot, sebesen kifelé igyekeztek, ahogyan csak tudtak, s gyorsabban, mint bárki hinné, harcra készen csatasorba álltak, ahogy szoktatták őket. Miután értesültek az erőd adottságáról, hogy tudniillik nem lehet megostromolni, hogy a támadók számára a hely csak egy hosszú és igen szűk földszoroson keresztül közelíthető meg igen nagy veszteséggel és biztos veszedelmükre, hogy annak védői sokasá-43 MályuszE. 1971. 96-97. 44 Anonymus: Gesta Hungarorum, 1975. 115-116. A Névtelen Léiről, Bulcsúról és Botondról írván, megjegyezte: „Háborúikat és egyes hőstetteiket, ha e lap írott betűinek nem akarjátok elhinni, higgyétek el a regösök csacsogó énekeinek meg a parasztok hamis meséinek, akik a magyarok vitézi tetteit és háborúit mindmáig nem hagyják feledésbe menni. Azonban némelyek azt mondják, hogy egészen Konstantinápolyig mentek ők sőt, Konstantinápoly aranykapuját is bevágta Botond a bárdjával. Mégis én, mivel ezt a históriaíróknak egyetlen könyvében sem találtam azért jelen művembe nem akartam beleírni.” 45 Ipolyi A. 1854. 11, 167, 331. Mályusz E. 1971. 97. AX1. század végén, mint a három Szent István legendából megállapítható már nem hivatása a magyarságnak a flagellum dei szerepet játszani. A régi Gestát a XI. század közepén élő történetíró ezt a szerepet csakis a néphagyományból meríthette. 46 Györffy Gy. 1993. 100-101. 47 A honfoglalás korának írott forrásai, 1995. 236-237. 346
