Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Selmeczi László: Lehel vezér kürt mondája
A város felmentésére I. Ottó, 8 légiót kitevő, egyesített seregével sietett. A felmentő sereg és a magyarok öldöklő csatája a várostól északnyugatra, látótávolságon kívül, a Lech bal parti mezején folyt le. Miután a cseh hátvédet lesből rosszul időzítve hátba támadó magyar seregrészt Ottó veje, az apósa hűségére visszatért Vörös Konrád herceg és frank légiója szétverte, az újból teljes szélességében felsorakozott német nehézlovasság rohamának a magyar főerők, bár vitézül harcoltak, megpróbálták azt feltartóztatni, nem tudtak ellenállni.37 Visszavonultak Augsburg alá, s a hídon át nagy tömegben vonultak vissza. A csatavesztés a bajorok népi háborúja következtében változott a magyarok számára katasztrófává. Augusztus 12-én Ebersburgnál bajor felkelők fogták el Lél duxot és Sur rexet, és a korábban elfogott Bulcsúval együtt augusztus 15-én Regensburgban felakasztották őket. A Lél és Sur öltözékét díszítő három fontnyi aranyból és az egyikük pajzsát (készenléti íjtegezét?) borító ezüstből Éberhard gróf által az egyház számára készíttetett kelyhet és keresztet még sokáig mutogatták.38 A XI. században meginduló latin nyelvű magyar történeti irodalom a korábbi századok eseményeit, amennyiben nem írott külföldi forrásokra támaszkodott, hazai szájhagyományok, történeti mondák nyomán jegyezte fel. A krónikaíró klerikusok nem ragaszkodtak a mondák eredeti szövegéhez. Rövidítéssel, betoldással, összeolvasztással maguk is változtattak rajtuk, a változást szenvedett mondaanyagot pedig írott forrásokból merített értesüléseik közé ágyazták. Mind a néprajz-, mind a történettudomány a honfoglaló Lél/Lehel vezér kürt mondáját történeti mondaként tartja számon. A középkori magyar krónikák kutatásának újabb eredményei alapján azonban Solymossy fentebb ismertetett tételeit néhány vonatkozásban módosítanunk kell. Lehel vezér kürt mondáját abban a végleges formájában, amely a Bécsi Képes Krónikában39 (13 5 8) megtalálható, először a XIII. század második felében, az Ákos mester, budai prépost által 1272-ben összeszerkesztett V. István kori gestában jegyezték föl, tehát az már a XIII. században közismert kellett legyen.40 IV. (Kun) László király udvari papja, Kézai Simon, Gesta Hungarorum című müvét bő egy évtizeddel később 1282— 1285 között állította össze. Amikor Kézai munkájában azt állította: „Egyesek mesébe illő módon azt állítják, hogy mikor a császár elé járultak, egyikük úgy fejen sújtotta a császárt kürtjével, hogy az szörnyethalt. Ez a mendemonda a valószínűséggel is ellenkezik, és aki elhiszi, bárgyúságról tesz tanúbizonyságot. A vádlottakat ugyanis megbilincselt kézzel állítják a fejedelmek színe elé.”41 - Ákos mesterrel polemizált. „Az igazság pedig az, amint a krónika is tartalmazza, hogy vakmerőén szitkozódva, a császárnak tiszteletlenül a szemébe vágták, hogy ha őket megöleti, akkor nemzetéből egy fogoly sem marad többé életben, hanem vagy örök szolgaságra jut, vagy minden bírói eljárás nélkül felkoncolják.”42 Kézai utóbbi megjegyzésében, a „krónikát” említve, kétségtelenül a régi Gestára 37 A magyarok fegyvereitől vesztette életét Vörös Konrád herceg, Dietpald gróf, az Augsburgot védő Ulrik püspök testvére,, Ulrik, a sváb Aargau grófja,, Berthold, bajor gróf és még sokan mások. Bóna I. 2000. 54-55. 38 Bóna I. 2000. 55. 39 Valamint a Budai Krónikában (1473), a Dubnici Krónikában, a Pozsonyi Krónikában, azAcephalus Krónikában, a Sambucus Kódexben, a Thuroczi krónikában. 40 Mályusz E. 1971. 96. „Még kevésbé kétséges, hogy a Lél-mondát ő jegyezte fel, és ő iktatta be annak tartalmát a magyar történet eseményei közé.” 41 A magyarok elődeiről és a honfoglalásról, 1986. 191. 42 A magyarok elődeiről és a honfoglalásról, 1986. 191-192. 345
