Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Mészáros László: Kossuth Lajos emléke Nagykörösön
A nagykőrösi Kossuth-szobor története A nemzeti gyász napjaiban megfogalmazódott az a gondolat, hogy Kossuth Lajos emlékét ércbe öntve is megörökítsék. „Szobrot Kossuthnak - városunkban!” címmel 1894. április 1-jén jelent meg a felhívás a Nagy-Kőrös című hetilapban, amelyet a két helyi lap szerkesztői, Tóth József és ifj. Takács Béla jegyeztek. Ebben közölték, hogy külön füzetben fogják kinyomtatni a március 28-ai gyászbeszédeket, s ezeknek tiszta jövedelmét a Nagykőrösön felállítandó Kossuth-szobor javára fordítják. A lapszerkesztők április 8-ára a városi szálloda földszinti nagytermébe értekezletet hívtak össze a szoborállítás ügyében. Felhívásukban így fogalmaztak: „Szobrot a halhatatlannak! Egy városunkban is felállítandó Kossuth Lajos szobor,.. .egy örökké maradandó emlék felállításának eszméje kíván a mai értekezleten testet ölteni.... Nagy-Kőrös nagy és gazdag mezőváros, vannak lelkes polgárai is, akik ezt a nagy eszmét szívesen fogják filléreikkel támogatni....”39 A nagy számban megjelentek megalakították a központi szoborbizottságot, melynek elnökéül Póka Kálmán polgármestert, Ny. Szabó Ferenc református főgondnokot és Tóth József lapszerkesztőt választották meg. Tiszteletbeli elnökök lettek: Filó Lajos, Czira Kovács Lajos és Szalay József. Alelnököket is választottak Bordács Szilárd, Molnár Gedeon, Szentpétery Károly, Gáli Dezső, Sánta Béla, dr. Dezső Gyula, Fitoss Vilmos, Biczó Bálint, Szántó Gyula, Farkas József, dr. Bűz Gyula, Szappanos Sándor, Trümmer Antal, Mészöly Gáspár, B. Tóth Ferenc és V. Faragó Ambrus személyében. Mellettük még hat jegyző és egy-egy pénztárnok és ellenőr lett tagja a bizottságnak. Ez a bizottság szervezte a gyűjtést a szoboralapra. Kisebb vita kerekedett abból a véleményből, hogy inkább a Budapesten, országos költségen felállítandó Kossuth-szobor javára kellene gyűjteni. De végül Filó Lajos lelkész meggyőző erejű felszólalása után a jelenlévők a nagykőrösi szobor ügyét lelkesen támogatták. Április 15-én, a szoborbizottság első ülésén Tóth József elnök kezdeményezte, hogy minden kerületben alakuljon szoborbizottság, egy-egy ismert és befolyásos személy vezetésével. Elrendelték a gyűjtőívek kinyomtatását 500 példányban. Az április 29-ei összbizottsági nagygyűlésen véglegesítették mind a tíz kerületi szoborbizottság névsorát. Közben megindult a gyűjtés, az adományozók neveit a „Nagy-Kőrös” április 8-ától folyamatosan közölte. Nagy számban érkeztek a gyűjtőívek. Adományoztak sokan olyanok is, akik nagykőrösi születésűek, de időközben elszármaztak a városból. így például Erdélyből és Ómoravicából is érkezett adomány, de még a távoli Poroszországból is. Sokan rendelték meg Filó Lajos és Kovács Lajos „Ima- és gyászbeszéd Kossuth Lajos gyásztiszteletére” című füzetét is. Számos rendezvényt tartottak a szobor javára. Például a zeneegyesület hangversenyt, az olvasókörök táncmulatságokat rendeztek. Emellett műkedvelő előadások, dalestélyek bevételei gyarapították a szoboralapot. Egy vándor színtársulat pedig a városban tartott színielőadások tiszta bevételének a felét ajánlotta fel, amit a színiigazgató felülfizetéssel kiegészített. A szoborbizottság pénztárnokának kimutatása szerint 1895. március 1-ig összesen 1199 forint 71 krajcár adomány folyt be a szoborra. A gyűjtés új lendületet vett, amikor Tóth József bizottsági elnök megjelentette az alábbi című cikkét a Nagy-Körösi Hírlapok 1899. november 26-i számában: „Hát csakugyan 39 Nagy-Kőrös 1894. április 8. 328
