Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Mészáros László: Kossuth Lajos emléke Nagykörösön
meghalt Kossuth Lajos?” Emlékeztetett rá, hogy több, mint öt éve már megfogalmazódott a gondolat, hogy a nagy hazafinak méltó emléket állítson Nagykőrös. Majd újra adományozásra hívta fel a város polgárait: „Polgártársak, honleányok! Ne legyen közietek senki, a ki elmaradjon a körösi Kossuth szobrához legalább egy porszemet vinni....És akkor előbb lesz Kossuth szobra Nagy-Kőrösnek, mint a nagy magyar fővárosnak. És akkor mi itt kis fészkünkben elmondhatjuk, hogy nekünk nem halt meg Kossuth Lajos...”40 E lapszámban felhívás is megjelent ez ügyben, amely már azt is közölte, hogy a szoborbizottság tárgyalt és meg is állapodott Tóth András debreceni szobrásszal, aki elvállalta a nagykőrösi Kossuth-szobor elkészítését.41 Az emlékmű 5000 és pár száz forintba kerül, ebből eddig 4000 forint gyűlt össze. A hiányzó összeg előteremtésére a szoborbizottság újabb gyűjtést hirdetett. A Tóth Andrással kötött szerződést a szoborbizottság 1899. november 16-ai ülésén ismertették. E szerint: „A vállalati összeg 5000 forintban állapíttatik meg,...A szobor talapzata legalább 250 cm magas leend,...A talapzat süttői kőből faragva...dúsan párkányozva finoman szemcsézve a helyszínére szállítandó és felállítandó. A szobor egy álló Kossuth-alakot ábrázoland, valódi bronzba öntve, finoman czizellálva, patinírozva. Két méter magasságban 1848-1849-éveiből a lehető leghívebb hasonlatosságban és korhű ruházatban mintázva... A szobor legkésőbb 1900. évi október l-éig elkészítendő.”42 A szoborbizottság elnöke Ny. Szabó Ferenc — aki akkor már a város polgármestere volt - a Nagy-Körösi Hírlapok 1899. december 31-i számában közzétette azok névsorát, akik a gyűjtőíveket kezelik, abban a reményben, hogy „ A kik lelkesülnek Kossuth nagy nevére, a kiknek nemes lelkét áthatja a vágy bírni Kossuth nagy alakját, s ennélfogva a kik átérzik azt, mit tesz rá mutatni egy szoborra: <ezt én is segítettem felállítani!> azokat nem kell zaklatni, azok önként elmennek az ívtartókhoz, s a szent czél megvalósítása érdekében önkényt teszik le megtakarított filléreiket.”43 A gyűjtés eredményes volt. Összesen 11 274,58 korona gyűlt össze, közadakozásból. A nagykőrösi levéltár őrzi a gyűjtőíveket, amelyekből kitűnik, hogy kik voltak a legbőkezűbb adakozók (4. kép). Például Eötvös Károly országgyűlési képviselő 441 koronát, Schlesinger Samu Budapestről 400 koronát adott a nemes célra. Nekik és több más adakozónak köszönőlevelet írt a polgármester. Nagykőrös városa 1000 koronával járult hozzá a szobor felállításához. De a legkisebb összegnek is nagy volt a jelentősége, hiszen az így megvalósult szobor a nagykőrösi társadalom összefogásának, áldozatkészségének szimbóluma lett. Az emlékmű kivitelezése jó ütemben haladt. A szobrásznak Kossuth egy szabadságharc-korabeli fényképe szolgált mintául a szoboralak megformázásában. Tóth András 1900. április 2-án már azt írta a polgármesternek, hogy a szobor agyagmintáját elkészítette, és kéri, hogy a szoborbizottság küldöttei tekintsék meg, ellenőrizzék és vegyék át a művet. Egyben tudatta, hogy a talapzat is készen van, és szintén megszemlélhető. Utasítást kért arra nézve, hogy a talapzatra milyen feliratot véssenek. 40 Nagy-Körösi Hírlapok 1S99. november 26. 41 Tóth András (1858-1929) szobrászművész, Tóth Árpád (1886-1928) költő édesapja. 42 PMLNkO V.210. Nk. v. zárt levt. K..54. 43 Nagy-Körösi Hírlapok 1899. december 31. 329
